Transznemű/ másik nemű akar lenni a párom, ezt több év együttlét után vallotta be, hogy így érez. Úgy érzem, hazugságban éltem eddig. Vele maradjak, támogassam? Mit tennétek? HELP

Az egész kapcsolatunk úgy érzem, hogy egy rohadt nagy hazugságra épült rá és nem tudom, mi tévő legyek. Hatalmas csapásként súlytott ez le rám.

Nem olyan rég tudtam ezt meg, de én ezzel nem az, hogy nem tudnék megbékélni, hogy ő, mint személy más neműnek gondolja magát, semmi gondom a transgender-ekkel, de úgy, mint a párom... értem én, hogy ezt az ember nem mindig tudja rögtön elfogadni magába, fél a véleményektől, külsőségektől, a változás folyamatától, úgy mindentől. Mondta, hogy a szexualitása is más lesz, hogy ő nem heteró férfi, hanem leszbikus nő, én meg nővel kéne kapcsolatba legyek. Heteró nőként!

Megérthető az ő része is, de itt az enyém.

Nekem ez kivágta az istenadta biztosítékot. Önzőség rohadt mód, hogy a másiknak kényelemből hazudunk, és várjuk magunkba a dolgokat érlelődni, amíg neki kényelmes nem lesz. Az pedig érzelmi zsarolás, hogyha nem szeretem igazán, akkor elhagyom, ha meg szeretem, akkor mindenhogy szeretem. Igen, itt kaptam meg, hogy: “ffordul a kocka nálad, mert ha szerelmes vagy, abba az emberbe szeretsz bele, aki ő, a személyébe, és nem a testébe, hanem feltéltenül kitartunk a másik mellett”. Na igen, nálam áll/rajtam bukik ez a dolog, de...

ha egyszer én azt mondom, hogy mem vonzódom nőkhöz= nem tudok fiatalként még szex nélkül meglenni mellette, hiába szeretem egyszerűen? Nem lehet gondolni a másikra, hogy ezzel egy egészséges lelkű embert is meg lehet totálisan csonkítani? Most én vagyok a szemét, hogy azt érzem, át lettem csapva? Vagy legyek elnéző, megértő, türelmes? Én nem szeretem őt eléggé?