Akik elcsábították az akkori párjától a mostani szerelmüket, ti nem féltek tőle, hogy egyszer titeket is megcsal, elhagy az illető?

Arra gondolok mikor mondjuk a férfinak van barátnője, elvan a kapcsolatában, eszébe sem jut direktben mást keresni, tehát nem arról van szó hogy társkeresőzik, vagy a bulikban csajozik. De egy nap, egy véletlen találkozás eredményeképpen, valami nagyon megfogja egy nőben, és lassan elkezdődik köztük egy ismerkedési szakasz. A nő is tud a barátnőről, a férfi is visszakozik néha, hogy szereti őt, de mégis elkezdenek kettesben találkozgatni, először azzal nyugtatják magukat hogy csak barátilag, majd persze pár találkozás után megtörténik a szex, majd újra, és újra, aztán azon kapják magukat hogy már éjjel-nappal együtt lennének, szerelmesek lettek, végül a férfi szakít a barátnővel, és egy párt alkot az új nővel. Persze lehet mondani, hogyha jó lett volna az a kapcsolat, akkor ez az egész soha nem történt volna meg. De az is tény, hogy a férfi képes volt hónapokig szándékosan hazudni, csalni, titkolózni, és úgy volt a barátnőjével aki semmit nem sejtett, hogy közben már az új járt a fejében, az új nővel való szeretkezés hozta tűzbe, róla álmodozott. Szóval lehet ezt úgy szemlélni, hogy ilyen a sors, nem volt tökéletes a kapcsolat, és a férfi rátalált az igaz szerelmére? Vagy inkább úgy, hogy a férfi egy patkány, és ha az új nővel is unalmassá válik majd a kapcsolat, és megtetszik neki valaki, akkor ugyanez a forgatókönyv megismétlődhet?