Ti léptetek már olyan kapcsolatban félre, ahol valóban szerettétek a másikat?

Én voltam így, hogy nagyon szerettem a barátnőmet, de nem volt kielégítő a szex (igazából egyikünknek sem, nem illettünk össze ezen a téren, de minden másban igen).

Nem csaltam meg, de nagyon uralkodnom kellett magamon. Borzasztó kettősség ez. Szakítottunk, mert előbb-utóbb mindenki belefárad az állandó őrlődésbe. Úgy érzem a legtöbb "szeretem, de megcsaltam" eset ebből fakad. Nincs egyáltalán szex vagy nincs vonzalom de minden más tök jó és szenvednek, aztán az egyik belefárad és keres magának egy szeretőt akivel megélheti a fizikai vonzalmat is.

Bennem volt annyi, hogy kimondjam, ez nem működik. Természetesen én voltam a kecy, de vállaltam ezt. Na, ez az, amit sokan nem mernek bevállalni. Senki sem akar azért szakítani, mert "annyira jó vagy, de nem akarok veled szeretkezni, ezért szakítsunk".

Sajnos az ismeretségi körömben is több halott hálószoba van, ahol barátként élnek együtt, nem férfiként és nőként.

#6-os voltam, egy konkrét esetet is idézek, ha valakit érdekel:

Évek óta együtt voltunk a barátnőmmel, én sportoltam a kapcsolat előtt is, utána sem hagytam abba.

Igyekeztem egészségesen étkezni, főztem is sokszor (neki is).

A barátnőm viszont elhagyta magát és irtózatos egészségrombolásba kezdett, amibe igyekezett engem is bevonni. Pár év alatt 70 kgról felhízott 110 fölé.

Kértem szépen, kértem csúnyán, próbáltam neki segíteni, de a függőségei hajszolása fontosabb volt. Többszörösét ette, mint én, miközben ő semmit sem mozgott. Olyan volt, mint amikor egy álom egyszer csak rémálommá alakul.

Ilyen körülmények között találkoztam egy tanfolyamon egy nővel, aki a szakmámban dolgozott, kedves és intelligens volt, ráadásul sportőrült volt, nem ivott egyáltalán stb.

Éreztem a szimpátiát a részéről és sajnos azt vettem észre magamon, hogy nekem is kezd szimpatikussá válni.

Na mondom, csak az ördög keverhette így meg a kártyákat.

A tanfolyam végén volt egy nagyjából 75 perces vizsga. Aki végzett a vizsgával, hazamehetett. Na, ő előbb végzett, mint én. Kint ült és várt rám. Megláttam, legbelül üvöltöttem, de nem mentem oda hozzá.

Faképnél hagytam, hazamentem a barátnőmhöz, mert eldöntöttem, nem fogok se randevúzgatni, se félrebaxni.

Ez eléggé kicsinált lelkileg és akkortájt nem volt igazán kivel beszélgetnem erről, barátnőmnek nyilván nem akartam mondani.

Végül 1 éven belül szakítottunk, miután megbeszéltük, hogy az újonnan kialakult életstílusaink nem egyeztethetőek össze. Ha ő bulizós, cigizős, zabálós férfit akar, mást kell keresnie.

Úgy vélem, sokan itt buknak el: Súlyos gondok vannak a párkapcsolat intimitás frontján, de sok egyéb eleme jól működik és ezektől a jól működő elemektől nem hajlandóak megválni az emberek.

Ellenben ha a vonzalommal gondok vannak, az ösztönök pedig hajtanak, az többnyire katasztrofális kimenetellel végződik.

Én akkor se léptem félre, amikor már nem szerettem. Ez alapvető tisztelet a másik felé.

Én is csak szakítottam, és utána kerestem új partnert.

N

Sajnos van ilyen!

Ferfiaknál mindenképpen előfordúl.

Az ember állat ilyen mindíg többet akar mint ami van, aztán még azt is elveszti az ökre!!

Akarcsak én!!

Hidd el sok ilyen idióta van, velem az élen.