Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lehet hogy érez valamit?
Másfél évig irkáltam egy nős férfivel, szex, munka, lelki dolgok...minden szóba került, és mindenről gátlások nélkül tudtunk beszélgetni, ez ment napi szinten.
Nemrég találkoztunk, és lefeküdtünk egymással.
A szex is nagyon jó volt, nem volt tabu, se gátlások, csak az élvezet.
Azóta nem találkoztunk, de szinte minden nap beszélünk, van hogy többször is, akár egy órán keresztül is.
A legelején elmondta, hogy nem fog válni, és ezt azóta is többször felhozza, azt is elmondta, hogy van szex otthon. Úgy érzem őszinte velem.
Nekem nincs párom, és olyanokat mond, hogy fájna neki ha összejönnék valakivel, de nem tud mit tenni, az is fájna ha lefeküdnék mással, hogy sokat gondol rám, emlékszik miről beszélgettünk egy évvel ezelőtt, tényleg figyel rám úgy érzem, és ha nem lenne a felesége, már rég együtt lennénk.
Szerintetek lehet, hogy érez valamit?
Már szexeltünk egyszer, gondolom nem csak dugni akart, és ha csak azt akarta volna, akkor várt volna rá másfél évet?
Persze, hogy érez, érzi ha éhes! 😊
Ő így jól elvan, van az otthon ami egy biztos, kiszamitható háttér, veled jókat dumál, ha szeretné akkor szex is van. Ideális nő vagy, ha akar veled van de melletted, szabad, kötöttségek nélküli élet.
Neked ez így jó, ennyi elég?
A férjem azt mondta, mikor kérdeztem, érzett e valamit az exszeretője iránt.Azt mondta, valamit igen,....De mit? Sajnáltam...!
Hát, ilyen is van...szegény szerető, panaszkodott a párjára, ilyen,olyan, meg hogy nem elégíti ki..stb.
Sokféle érzés létezik, szeretet, sajnálat, együttérzés, szimpátia.Ezek közül akármelyik lehet.
Ha nem akarja otthagyni a nejét, akkor ne várj rá, ne foglalkozz vele.
Hidd el, ha annyira odalenne érted, csapot papot otthagyna miattad.Volt már erre is példa.
szia, nekem is van most egy ilyen udvarlóm, nem mondom, nekem is nagyon tetszik ő, de az ilyet a helyén kell kezelni, és nem kell vele lefeküdni, reménykedni meg pláne nem kell.
Én is pontosan érzem, hogy ha szabad lenne, mi már rég együtt lennénk boldogan, mert nagyon odáig van értem jó ideje, ez teljesen egyértelmű. De a kicsi gyerekét nem fogja otthagyni, én meg nem is várnék ilyet, szóval bele se megyek az egészbe, legalábbis igyekszem ellenállni, bár nem könnyű, mert nekem is az esetem, de hát ilyen az élet, nem jókor találkoztunk.
Nem tökmindegy, mit érez a másik fél, ha úgysincs közös jövő?
Nem csak az érzelmek számítanak, hanem az is, hogy mit várhatsz a másiktól, milyen életed lesz mellette.
Örök másodikként pedig nem jó megöregedni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!