Szerintetek tényleg probléma, ha egy nagyon jó lány barátom azért akarja velem megszakítani a barátságot, mert neki csak a párja kell? (Én fiú vagyok)

Pont hasonló helyzetben vagyok, csak azzal a különbséggel, hogy én akarok távolodni tőle, sajnos nálam már többet jelent mint barát, de ő nem akar barátságnál többet. Meg megértettem, de akkor sem közönbös számomra, minden lehető dolgot megtettem hogy elfejetsem, viszont sikertelenül. Ezért határoztam el, hogy hanyagolom az illetőt.

Szóval lehet nem közönbös a csajszi sem irántad csak érzelmei miatt akar távolodni ami érthető. Hagyd őt, hidd el neki is elég sz@r érzés, tudom.

Lehet, hogy a barátja féltékeny rád.

Akkor viszont nem irigylem a lányt.

Szerintem a lány érzi, hogy többet akarsz és inkább meg akarja előzni a kavarodást. Vagy a barátja világosította fel, aki volt már abban a helyzetben, mint te, ezért felismeri a jeleket és tudja mi zajlik a háttérben. Én sem hiszek a férfi-nő barátságban, sem a kivételre való hivatkozásban, mielőtt valaki rázendítene.

Sajnálom amúgy, tudom, hogy rossz érzés. Ha még egyszer találsz egy ilyen lányt (tudom most úgy érzed nem fogsz, de fogsz) tégy meg mindent azért, hogy te légy a befutó! Ezt a "mi csak barátok vagyunk" dumát meg jobb, ha elfelejted, mert akkor ugyanez fog történni. Nem tudom hány éves vagy, de ahogy egyre többször fogsz fiú helyett férfiként hivatkozni magadra úgy fognak kikopni az életedből a posztkamasz szokások és viszonyrendszerek.

Nem akartalak kioktatni, csak én is átéltem ezt az átmeneti korszakot és tudom, hogy mennyire keserves.

Édes fiam, te nem érted a saját mondataidat. Az első mondatod üti a másodikat.

Ti nem vagytok barátok, ezt fogd fel. Bele vagy zúgva, mint vak ló a szakadékba, ez a legyünk barátok duma csak azért kell, hogy büntetlenül a közelében maradhass. Ha kidobnak az ajtón, bemászol az ablakon, ez erről szól. A magadfajták miatt nincs hitele ennek az egész férfi-nő barátságnak.

Ha van benned tartás, akkor nem kínzod magad ezzel a kapcsolattal, legközelebb pedig nem fogsz egy évig nyálat csorgatni, hanem tököt növesztesz és lépsz. A másik srác az biztos nem hazudta egy pillanatig sem magának, hogy ők csak barátok... És ő nem féltékeny, hanem normális. Minden normális ember védi a párját a riválisoktól. Ez nem valami sötét összeesküvés, hanem maga az élet.

Ha bármikor kétségeid támadnak az élet normális menetét illetően gondolj a szüleidre: apád elengedné anyádat kettesben egy férfival, akiről tudja, hogy megőrül anyádért? Ugye, hogy nem? És ugye apádról sem azt gondolnád, hogy valami korlátozó, féltékeny fúria, hanem hogy ez az alap?