Vannak itt olyanok, akik rettegnek a megcsalás beismerésétől?

Nem attól rettegnek, hogy a párjuk egyedül marad, hanem hogy ők maradnak hoppon.

Az egyik legnehezebb dolog, hogy beismerjük a hibáinkat és vállaljuk azok következményeit. És sokszor ezek a következmények számunkra hátrányosak- ebben az esetben pl a szakítás/válás, esetleg a gyerekek elvesztése, hasonlók. Nem mindig fekete-fehér a dolog, a kapcsolatok bizonyos életszakaszaiban egyre nő a veszteség, de közben meg az ember gyarló, szóval minden oka megvan a rettegésre.

Mivel nem tettem ilyet soha, ezért ezt nem tudom elképzelni sem.

Viszont attól mindig félek, hogy majd a másik fél vallja be, hogy ő csalt meg...

"Viszont attól mindig félek, hogy majd a másik fél vallja be, hogy ő csalt meg..."

Még rosszabb, ha nem vallja be, hanem lebukik és még utána is tagad, hülyére vesz.

#4

Nálam ez nem működne, mert egy ilyen eset után úgy elhidegülnék tőle, (még ha képes is lenne elérni, hogy ne távolítsam el azonnal az életemből) hogy soha többé nem "lát" majd "álarc" nélkül (átvitt értelemben értve). Bár valószínűbb, hogy a lebukás után azonnal távozik az életteremből, mert nem hinném el a tagadást meg a trükközést.

# 5: Én ilyen helyzetben voltam, és persze, elvileg azonnali szakítás... a gyakorlatban meg közös otthon, közös gyerek, minden közös, szóval nem volt olyan egyszerű.

De azért idővel sikerült kiszállnom a helyzetből, csak nem azonnal.

#6

Így érthetőbb (bár szomorúbb is...). Nálam ez csak azért lenne lehetetlen, mert tervezek gyerek(ek)et.