Mit tennél, ha a feleséged megcsalna a terhesség közepén "csak úgy" és nem szeretnéd emiatt a gyereked és a leendő családod mindjárt az elején elveszteni?

Az utolsó voltam, bocsi hogy mertem válaszolni...

Ha ennyire nem fogadsz el más véleményt, és eldöntötted,hogy megbocsátasz,miért írtad ki a kérdést???

Te tudod, a te életed,mindenki úgy éli,ahogy akarja,szerinted érdekel valakit?

Véleményt kértél, megírtuk, ennyi...

Ha 6 ev eltelt,miert most jutott eszedbe ezen filozni???

Mar nem mindegy?Igy is ugy is veluk maradsz,nem?

Mi eliteljuk,te mentegeted,felesleges volt megkerdezni szerintem...

Vicces, mert csak random bepillantottam ebbe a topikba, és kapásból egy érdekes kérdéssel találtam szemben magam.

Akkor leszek én az ellenvélemény képviselője: Miért ne lehetne megbeszélni? Én abszolút életszerűnek találom, hogy egy ilyen nagy változást eredményező élethelyzetben a nő összezavarodjon, és pár óra erejéig újra egyedülállónak, fiatalnak, szabadnak akarja érezni magát. Az nem életszerű, ha mindenkit, aki félrelép, de facto könnyűvérű k*rvának vagy öntelt taplónak titulálunk. (Akkor miért is foglalkoznak pszichológusok család- és párterápiával, kérem szépen? Ha csak el kell hagyni, és ennyi volt.) Nyilván te, a kérdés írója, tudod a legjobban, hogyan tálalta a feleséged.

Tudván, hogy mindez már csak a múlt meséje, csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy nagyon szerencsés feleséged van, amiért ilyen megértő, sok síkon gondolkodni képes férje van. :) (Nem állítom, hogy nem látom minimális esélyét annak, hogy csak kifogás volt a zavarodottság, de kiindulva a te gondolkodásodból és az együtt töltött évek számából, csak nem nyúlhattál ennyire mellé.)