A boldog tudatlanság miért nem jó?

Hogy lehet valami "tökéletes", ha átvered, hülyére veszed, megcsalod a másik félt?

Látszat kapcsolatban élni nekem nem lenne jó, és akarnám tudni, hogy mennyire vagyok szerencsétlen, hogy mennyire vezettekfélre az orromnál fogva. Te akarnád tudni, hogy téged csalnak?

Ha évekóta hülyére vesz, akkor kidobnám a francba, mert én ezekután nem tudnék boldog lenni vele, és csak azt látnám magam előtt, hogy megy nőzni/csajozni. Meg arra gondolnék, hogy én kevés vagyok, nem vagyok elég jó. Megalázó!!

Ez nem idillikus.

Ilyen helyzetben nem akarom tudni, leven ha alapvetoen nem hatna ki ram a dolog erzelmileg azaz nem valtozna velem szekben a magatartasa akkor irrelevans.

Forditott esetben en sem mondanam el neki, foleg ugy nem hogy egyutt akarunk maradni. Vannak dolgok amiket feleseleges tudni.

30/N

Repülne azonnal. Mégpedig azért, mert ez nem boldog tudatlanság, hanem hazugság és becsapás. Megalázó, hogy legalább 2 ember (de lehet több is) hülyének néz a hátam mögött. Emellett a megállapodásunk megszegése is, ugyanis számomra a párkapcsolat kizárólagos, csak két emberről szól és ebből nem csinálok titkot. Ha ezt a másik fél nem tudja teljesíteni, akkor húzzon el a francba. Ha nyitott házasságot szeretnék, vagy nem zavarna, hogy mással fekszik le a párom, akkor azt megmondtam volna neki. Ha ilyen nem történt, akkor egyszerűen megszegte a megállapodást.

Ja és persze lefogadom, hogy ha az asszonykát tömnék 3 oldalról míg te félrelépsz, az már nem lenne olyan boldog tudatlanság, mi??

Ez nem idill. Tudod hol a jó és tökélestes minden? A hazugságban. Én is mondhatom, hogy havi 3 milliót keresek, de attól még nem lesz igaz. Az az ember aki megcsalja a másikat évek óta nem szereti és nem tiszteli a másikat. Szerinted minden ok ha folyamatosan át kell verni a másikat, ráadásul kardinális kérdésben? Így képzeled el a jó kapcsolatot?

Persze, hogy tudni akarnám és borítanék is mindent. Nem hinném, hogy önző vagyok ha olyan párra vágyom aki:

- nem aláz meg

- nem ver át

- nem néz hülyének

Az őszinteség hangsúlyozása egy kapcsolatban nem közhely. Anyagi téren sosem függtem a páromtól, mindíg úgy éltem, hogy önnfenntartó legyek, és ha akarok valamit azt magamnak teremtsem meg. Kocsi lakás stb. Nem lenne visszatartó erő az anyagi oldal a gyerek se, szerintem rosszabb ha úgy nő fel, hogy érzi a sistergő gyűlöletet bennem amit az apja iránt éreznék. Mert egy megcsalás az én árulásom lenne, az áldozataim semmibevétele és megalázás amit nem tudnék lenyelni.

Az eddig leírtakon túl: az sem okés, hogy "van idő egymásra". Persze, lehet, hogy van, csak kérdés, hogy mennyi. Mert MINDAZT az időt, amit a szeretővel tölt a másik fél, azt a házastársától és a gyerekétől veszi el. Ha csak napi egy óra, akkor annyit, ha több, akkor többet. Az anyagiakra is igaz ugyanez, pár(tíz)ezer forint sem mindegy.

Ha a harmadik fél egyedülálló, akkor valószínűleg ő mindig több időt igényel(ne), nem napi egy-két órát, egyedül töltött hétvégékkel és ünnepekkel.

A másik problémakör pedig a szexuális úton terjedő betegségek. A szeretőnek is van még valakije valószínűleg (akár alkalmilag is), akinek szintén van valakije, és lehet, hogy a lánc hosszan folytatódik. Így pedig jó eséllyel hazavisz valamit a hűtlen fél előbb-utóbb.

Hmm, érdekes kérdés.

Én harmadik vagyok egy kapcsolatban, ők húsz éve házasok, mi két éve vagyunk együtt. És szoktam arra gondolni, hogy mi lenne ha a párom felesége megtudná? Jobban örült volna a "boldog tudatlanságnak"? Mit reagálna arra ha megtudná, hogy a külvilág felé idillinek tűnő házasság két éve hazugságon nyugszik. Hogy a férje mást szeret...Hogy a férje, aki egddig tényleg soha nem csalta meg, minta férj volt, két éve szerelmes lett ami azóta is tart?

Lehet van aki azt mondja, szeretné tudni, de ha tudja azt kívánja majd bárcsak soha ne jött volna rá semmire. Mert hiába mondja hogy megbocsát, szerintem az élete soha többet nem lesz olyan mint volt. Egy éjszakán talán túl lehet lépni, de egy több éves viszonyon szerintem kizárt.