Amit nem tudunk, az tényleg nem fáj?

Tenyleg nem faj mivel nem tudod :D de speciel en mindig inkabb tudni akarom a teljes igazsagot mint csak morzsait akkor is ha az igazsag faj.

18/L

Van, aki szeret tudatlanságban élni. Ebben nem látok semmi kivetnivalót, sok ilyen ismerősöm van, egyszerűen nem akarnak csalódni a párjukban, vagy olyan a helyzet, hogy nem engedhetik meg úgysem maguknak a kilépést. Utóbbi alatt azt értem, ha mondjuk egy családapa rendszeresen félrelép és a felesége tudja ezt nagyon jól, de a válás és az egész senkinek sem tenne jót (közös vagyon,közös gyerekek, stb...) Tehát nem feltétlenül nem tud róla, legfeljebb nem akarja tudomásul venni /foglalkozni vele. Szerintem ez nagyon szomorú dolog. :(

Nem tudom, hogy áldás vagy átok, de én egy pár napos ismeretség után is annyira átlátok az embereken, hogy szinte egyből leesik, ha hazudik, vagy sunnyog. Utána persze bizobyítsam be, mert az másoknak nem elég indok, hogy "látom a viselkedésből", meg is értem...

Én jobban szeretek tudni, mint nem tudni, legyen az bármi. Nem mondhatnám, hogy "minden lében kanál" ember vagyok, csak nyilván el akarom kerülni, hogy valaki hülyének nézzen és gátlástalanul átverjen, mert úgysem tud. Méghozzá azért, mert elárulja magát akaratlanul is, csak kicsit kell "analizálni" és már rá lehet jönni, hogy a viselkedése nem természetes...

A kérdésedre válaszolva, szerintem az, ha tudja, hogy fájdalmat okozhat vele, nem könnyít. Az, ha nincs semmi, amit rejtegetni kell, az már igen. Ahogy az is, ha bocsánatot kér. Nem csak a sértett érdeke a bocsánatkérés, csak sokak ebből hiúsági kérdést csinálnak és inkább hagyják veszni az egész helyzetet.

18l