Jogos volt a kiakadásom vagy nem? (hosszú)

Egy éve együtt vagyunk egy sráccal. Úgy indult, hogy összejárunk, de ismerkedünk mellette. Ebből hamar több lett, de igazán sosem jártunk. 8 hónap múlva vége lett. Voltunk 4 hónapig külön. Sajnos újra összejöttünk. Minden megváltozott kétnaponta találkoztunk, bemutatott otthon, a barátainak is, utcán együtt mutatkoztunk. Olyanok voltunk, mint egy pár. Aztán kapott munkát egy kozmetikai cégnél. Két hónapja már újra együtt voltuk, mondtam neki, hogy ideje lenne felvállalnia, különben nem tudom vele folytatni. (folyamatosan okot ad a féltékenységre). Nem foglalkozott vele, elengedte a füle mellett. Mondtam neki, hogy vége, mintha mi sem történt volna. Mióta ott dolgozik, leszar. Alig lehet vele találkozni, nemhogy beszélni! Az mondja fáradt. Lassan egy hónapja lesz már ez. Múlt hétvégén nem voltam itthon. Kerültek fel róla képek, hogy bulizott, egy csaj tette fel a képeket. Ez kiverte a biztosítékot. Írtam neki egy sms-t, hogy vége, nem tudom tovább csinálni. Válaszra sem méltatta. Gondoltam ezt is leszarja (mert napközben megkérdeztem milyen volt a hétvégéje, (akkor még nem tudtam erről a buliról, ami kiderült később, hogy lagzi volt), csak annyit írt, hogy „szia puszi”). Amikor megláttam a képeket tényleg úgy éreztem, hogy az utolsó csepp volt a pohárban és nem tudom folytatni. Kiírtam üzenőfalára nem így konkrétan, de elég egyértelműen, hogy együtt voltunk egy évig. Az volt a legnagyobb félelme, hogy facebookon valaki megtudja a dolgot. Mérges, teljesen össze van törve, nem áll velem szóba. Szerintetek én reagáltam túl? Kellett volna még várni? vagy azért van most ki, mert egyszerre több csajnak csaphatta a szelet? (mindig cukkolt más lányokkal, szemem előtt is flörtölt, most azt hittem megcsalt) Talán akkor lehetne béke, ha pitiznék. (Azt mondta azért nem akar engem faceen felvállalni, mert nem én vagyok élte választottja. Úgy éreztem ennyi egy év után a minimum.) Az enyém volt jogos kiakadás vagy az övé?