Gondold meg jól. Megéri egy olyan férfiért dobni a párod, aki minden további nélkül "letámadná", illetve elszedné más nőjét? Ha már szakításon jár az eszed, a helyedben miatta biztosan nem tenném, sőt inkább az ilyen embert kerülném, akármennyire vonzó is. Talán hanyagolva érzed magad a kapcsolatodban, de mi rá a biztosíték, hogy a másikkal jobb lenne hosszútávon? Nehézségekkel előbb-utóbb minden párnak szembe kell néznie. Ezek kétoldalú dolgok: ha hagyjátok, mindent szétforgácsolnak, de ha tudtok együtt harcolni, még erősebben össze is kovácsolhatnak. Szerintem először is magadban kellene tisztáznod, hogy mi az, amiért érdemes szerinted küzdeni, és mi az, amiért nem, illetve meddig vagy hajlandó elmenni a párod boldogságáért. A leírásod alapján a jelenlegi társad, ha nem is felel meg minden igényednek, egyenes veled. Ez mindenképp értékelendő. Különbségek vannak az intimitásra való igényeitekben, ez nem ritka jelenség. Valószínűleg nem érzi át, mennyire sokat jelent neked az, ha közel érezheted magadhoz. Illetve ide vezethette a megszokás, elkényelmesedés. Hiszen nem úgy működnek a dolgok, hogy ha egyszer minden jól ment, akkor marad is úgy, ha utána hátradőlsz. Ha egyszer kialakult a bizalom, akkor utána is folyamatosan tenni kell érte, hogy megmaradjon a bensőségesség. Ha kiveszőfélben van, a visszaépítése ugyan több "munkát" igényel, mint amit a mindennapos "karbantartás" jelentene, de korántsem lehetetlen. A leszúrások és célozgatások szerintem általában a legkevésbé sem célravezetőek. A figyelmet és törődést nem lehet kierőszakolni, csak még több görcsösséghez vezetnek az ilyen jellegű próbálkozások. Persze lehet és hasznos beszélni arról, kit mi tenne boldoggá, de nem elvárva, inkább tájékoztató jelleggel. Valahogy arra kellene rávezetni, hogy az ő élete is teljesebb lenne azzal, ha megmaradna a lelki és egyéb közelség. Partnerré kellene tenni ebben, hogy érdekelt legyen benne, és saját céljaként tekintsen rá. Ha fontos nektek, hogy együtt maradjatok, és harmonikus viszonyt tudjatok fenntartani, mindkettőtöknek közelíteni kellene az álláspontját a másikéhoz, és valahol félúton találkozni. Viszont ehhez először neked is meg kell próbálni megérteni az ő álláspontját, akármiért is van most benne az, ami. Amit szeretnél magadnak, azt tedd másnak is. Ő nyilván ugyanúgy igaznak tekinti a saját véleményét, ahogy te a tiédet. Azzal, hogyha te megteszed az első lépéseket felé, tehát maximálisan igyekszel tiszteletben tartani az ő igényeit, csodákat lehet elérni sokszor. Írtad, hogy fél éve igyekszel helyrehozni a kapcsolatotokat. Nyilván nem tudom, konkrétan mikkel próbálkoztál, de leírom, hogy nekem mi szokott beválni, aztán átgondolod a helyzetedhez mérten. Ha változást akarsz, nagy kitartás kell a részedről, és nem feltétlen jár azonnali eredménnyel, de ha sikerül elérned, hogy az már önmagában is örömmel tölt el, ha neki örömet szerzel, úgy könnyebb neked is a továbbiakban. Nem arra akarok kilyukadni, hogy legyél a lábtörlője, és hagyd magad kihasználni, de meg lehet találni egy egészséges határt, hogy mi az, amire képes vagy érte, és a te lelki nyugalmadnak sem árt. Minden embernél többnyire van egy-két sarkalatos pont, ami nagyobb hangsúllyal bír a számára. Ha nem akarsz beleszakadni a kiszolgálásába, akkor az ő saját prioritásait érdemes megtalálnod, és azokra koncentrálnod. Ha tőled telhetően érezteted, hogy érdekelnek az elfoglaltságai, törekszel az elfogadására, figyelsz a jó időzítésekre, és megteszed azt, ami számára akkor épp nagy jelentőséggel bír (akár azt, hogy ha fáradt, hagysz neki időt magára, meghallgatod az új számait, elmész a koncertjükre stb.), akkor jobb kedélyű lesz ő is, és nyitottabban áll a te igényeidhez. Plusz lehet indirekt módon is közeledni. Mondjuk ha ő nem kezdeményez, felajánlasz egy masszázst. Ha visszautasítja, az se baj, akkor lehet máskor próbálkozni, vagy más dolgokkal. Ha meg engedi, rendszeressé teheted, és máris lesz egy "közös szertartásotok". Ha valóban szeret, akkor a felé való nyitottságra hasonló nyitottsággal fog reagálni egy idő után. Ha pedig még így sem történik változás, legalább mindent megtettél, amit tudtál. Ha meg nem ér meg neked ő ennyit, akkor nincs miről beszélni.