Beleszerettél a szeretődbe?

Sajnálom, hogy milyen irányba ment el a beszélgetés.

Én nagyra értékelem az 5. válaszát és őszinteségét.

(És üzenem az őt kritizálóknak, hogy senkinek nem látunk bele az életébe. Kivülről könnyű pálcát törni bárki felett.)

És mindenki másnak is köszönöm, aki a kérdésre válaszolt.

És remélem lesznek még mások is.

Én félek attól, hogy nehogy beleszeressek.

De a mi helyzetünk egy kicsit talán különleges. Több évtizedes az ismeretségünk (de mostani kapcsolatunk kb.fél éve tart), én független vagyok, ő nem. (Én vagyok a hölgy.) És ő kikéri magának, hogy szeretői viszonynak degradáljam a kapcsolatunkat. :)

Nem is az, igazából egy nagyon mély barátság extrákkal. Nagyon ritkán találkozunk, nem a szex tart össze bennünket, és nem is vagyunk már egyébként sem fiatalok (nagyon nem!). De a napi szintű, esetenként órákon át tartó chatelésünk felüdülés mindkettőnknek, hol nagyon jól szórakozunk, hol mély beszélgetéseket folytatunk.

De ha találkozunk, akkor szeretkezünk is. Gyöngéd érzelmekkel vieseltetünk egymás iránt. De ez nem szerelem! Más, fontosak vagyunk egymásnak. Még mielőtt bárki azt mondaná, hogy csak kihasznál engem, mondom, ezen ritka alkalmak nem érnék meg neki azt az idő- és energiabefektetést, amit a chetelésre fordít.

Én nem is szeretnék többet, nem szeretnék már elköteleződni, jó így; és neki is megvannak az okai, hogy kitart (az egyébként már rég szexmetes) házassága mellett.

Szóval azt gondolom, hogy ez így mindkettőnknek megfelelő kapcsolat. Ettől függetlenül félek, hogy nehogy beleszeressek.