Egy házastársi kapcsolat mindig megszűnik, ha az egyik fél hűtlen volt?

Azt mondják, egy párkapcsolatban, a másik félben mindig tükröződik önmaga, hogy hogyan viseltetett a másik iránt, mennyire szerette, mennyire óvta, mennyire rajongott érte, hogy mennyire volt figyelmes társ. Hogy az energiát mennyire táplálta és nem elszívta a másiktól, hogy mennyire voltak őszinték egymáshoz, hogy mennyire hallgattág meg a másikat, hogy mennyit változtak irányukba? A hűtlenség mindig a megcsalt fél kudarca, mert nem értette, nem tudta felfogni, hogy vak volt, hogy milyen értéket ad a kezébe a másik önmagából? Vagy a megcsaló fél kudarca, mert feladni, elszaladni, kilépni egy kapcsolatból könnyebb, mint tovább harcolni azért akit szeretett, felrázni, pofon vágni, hogy itt vagyok, csak neked?