Gyerekvállalás úgy, hogy neki még felesége van?

3 éve szerető lettem.

Nem, nem vagyok rá büszke, de nagyon szerelmes vagyok... Viszont az idő halad és egyre jobban kicsúszom abból, hogy fiatal anyuka lehessek (25 vagyok). Ezt neki is mondtam, ő pedig, a legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy szintén szeretne gyereket, mindig akart, de a feleségével ez eü okok miatt kizárva és lassan 50 éves lesz, úgy érezte, erről elkésett.

Gyereket szeretne, velem.

Viszont elválni csak akkor akar, ha már teherbe estem. Azt mondja, hogy azért, mert neki szüksége van arra, hogy ne legyen egyedül, várja valaki haza és én itt vagyok fiatalon, csinosan, mi arra a garancia, hogy ha már nem lesz izgalom és ott leszünk egy hagyományos kapcsolatban, nem mondom azt 2 hónap után, hogy ez nekem kevés és inkább keresek mást? Találnék bárkit azonnal, ő pedig maradna egyedül... Nekem ez azért is rosszul esett, mert mióta ő az életem része, rá sem néztem másra, senkit nem találok vonzónak, ha nyomult is rám valaki, pl. szórakozóhelyen, undorítónak találtam és szabadulni akartam onnan. Mert nem akarom, hogy más flörtöljön velem, más hozzám érjen. És ezt ő is pontosan tudja.

Én úgy gondoltam, hogy 1-2 évet lehetnénk együtt, rendesen, felvállaltan, csak ketten. Élvezni a mindennapokat, a szabadságot, majd utána vállalni gyereket. Ő azzal jön, hogy jövőre 50 éves lesz, nem akar tovább várni, szeretné még látni a gyerekét egyetemistaként. De most mit számít, hogy 50, vagy 51 évesen lesz apuka?

Őt is megértem valahol, de egy gyerek nem olyan, mint egy kényelmetlen cipő, hogy ha mégsem jön be, visszaviszem. Azt sem akarom, hogy mindenki szemében én legyen a szerető, aki bekapta a legyet és emiatt szedte el a férjet otthonról. De félek, hogy ha nemet mondok, elveszítem.