A férjem három hónapja megcsalt. Akik a megbocsátás mellett döntöttetek, mennyi idő kellett ahhoz, hogy ne állandóan a hűtlenség körül forogjanak a gondolataitok?

Ha úgy döntöttél, hogy kell neked továbbra is egy ilyen ember, akkor azzal is számolnod kell, hogy továbbra is megcsalt nő leszel, mert az ilyen SOHA NEM VÁLTOZIK MEG. Szóval feleslegesen tepersz azon, hogy meddig tart majd újra megbízni benne, mert épeszű ember tudja, hogy ez felesleges. Úgyis újra félre fog menni, mert a hűtlenség nem annyi, hogy megbotlott, ez jellemhiba, benne van az emberben, hiányzik belőle a minimum tisztelet a párja iránt, és a minimum értékrend, hogy nem játszunk a másik érzèseivel.

És nem, te soha az életben nem fogsz már megbízni benne. Ha csak később ér jmhaza a szokásosnál mert nagy volt a forgalom/több volt a munka/ késett a vonat stb stb, akkor is az első gondolatod az lesz, hogy megint megcsal. És ez soha nem fog elmúlni.

Bizalom 1x van az életben egy ember iránt, ha azt eljátssza, akkor annak annyi. Végleg.

Teljesen mindegy mi volt a kifogás a megcsalásra, ha nála ez megoldás bármilyen problémára, akkor ott részéről nincs sem érzelem irántad, azaz nem szeret, de még csak nem is tisztel, se téged, se a kapcsolatot. A megcsalás semmire nem megoldás, csak gyávák és patkányok választják ezt, problémakezelés, megbeszélés vagy végső esetben a kapcsolat lezárása helyett.

Szerintem amelyik kapcsolat láthatóan nem működik tisztességes keretek között, azt nem kell erőltetni.

Én pl ezért sem maradtam soha olyan kapcsolatban ahol megcsaltak, azaz átvertek, elárultak és megaláztak, de ez az én hozzáállásom.

Termèszetesen ez a te döntésed, csak ne várd azt, hogy majd megváltozik, és azt se, hogy ez után bízni tudsz benne.

Azért mert nagyon szeretem, nehéz 30 évet eldobni, van két lányunk akik nagyon szeretik az Apjukat, a megcsalás szexről szólt, és a párom mindent megtesz, hogy rendbehozza.

Mégis, minden nap rohadtul nehéz. Jártam pszichológushoz, szedek antidepresszánst, de nem mondhatnám hogy segít. Nem tudom elképzelni nélküle az életet, akkor már inkább a vészkijárat.

26. Egy ilyen árulón, megalázón mit lehet szeretni?

Persze nyilván a te dolgod, hogy így akarsz élni a továbbiakban, kínlódva, szimplán csak érdekel hogy lehet ezek után hogy szereted. Én megundorodtam attól aki megcsalt. És ezt egy olyan pasi tette meg velem, akiből sosem néztem volna ki. Mindezt azért mert ivott, ès kíváncsi volt milyen mással, hát kapja be, ha ezért eldob, akkor menjen. Nem éri meg egy ilyen görény után se szenvedni. Érdekes, én nem csaltam meg, pedig lett volna rá kifogásom, mégse tettem mert szerintem ez gusztustalan. Olyan szinten csalódást okozott, hogy képtelen lettem volna vele maradni. Az érintesét se viseltem el. Ránézni sem bírtam.🤮

Akkor azt tisztázzuk már le, miért fáj egyes nőknek ha a férjük mással szexel? Alap kiindulási pont az az, hogy otthon nincs szex. Ha én elutasítanám a feleségemet, akkor teljesen jogosan menne félre, egy szavam sem lenne. Egyébként meg szex az csak szex, nem több mint egy jót enni, de hát ha arról van szó akkor túl van dimenzionálva. Ha meg a női szexuális szabadságról van szó, tök szuper amikor négerrel, cigóval, jött menttel, bárkivel dugnak a nők. Amikor meg a jól bevált szexmegvonással büntetik otthon a férjüket, akkor meg ne hogy már mással dugjon a férj.

Az is csal önámítás, hogy otthon minden nap szexelek a férjemmel, tehát nálunk szuper a szex, van mennyiség is. A mindennapos szex, főleg ha az azért van hogy nehogy máshova menjen a férjem, kb. felesleges is. Haláli unalmas, kényszer. Tapasztalat. Nem csak a nők mondhatják el hogy ultra gagyi a férfi az ágyban, ez igaz a nőkre is.

Nálunk én csaltam meg a férjem. Mindent átbeszéltünk, minden kérdésére válaszoltam a megcsalással kapcsolatban. Utána néhány hónapig napi szinten beszélgettünk róla, épp ahogy jött. Nagyon fontos ez a szakasz, a fájdalom akkor múlik el, ha kibeszéled magadból. Fontos, hogy semmi ne maradjon benned, mindent mondj el, amit csak érzel, vádold, szidd le, add ki magadból. Utána jöhet az érzelmek feldolgozása szakasz, az épp aktuális érzéseinkről beszélgettünk mindig, ki mihez, hogy áll, mi van benne, milyen folyamatokat indított el benne ez a trauma, mit gondol a világról. Utána már sokkal pozitívabban álltunk egymáshoz, elkezdtünk tenni a másikért, élveztük az együtt töltött időt. Férjem azt mondja, most már alig jut eszébe, ha be is villan, semleges már számára. Közel két év után úgy érzem túl vagyunk rajta.

Akkor nem fogsz benne megbízni többé, ha azt látod, hogy semmit nem fejlődött a személyisége. Akkor jogos is, hiszen ugyanaz az ember, ugyanabba a hibába fog beleesni. Az ő dolga, hogy bebizonyítsa neked, hogy már nem ugyanaz az ember.

Én ezt megtettem, rengeteget fejlődött a kapcsolatunk, és soha többet eszembe sem jutna ekkora hülyeség. A férjem pedig újra bízik bennem. Sok erőt és kitartást kívánok.