Megcsalásnak számít szakítani egy harmadik miatt, akivel még nem történt semmi?

Érzelmi megcsalás, egyetértek.

Igazából már akkor szakítani kellett volna, amikor még nem volt képben a harmadik, hiszen már nem szereti a párját, így nem lenne érzelmi megcsalás se.

Nem tudom miért vagyok lepontozva, de a harmadik fél nem azonnal jön miután kiszeret a párjából valaki, vannak párok, akik éveket leélnek együtt ugy, hogy soha/vagy csak egy ideig szerették egymást és már akkor amikor nem szereti a partnerét, akkor ki kéne lépni a kapcsolatból nem megvarni a harmadik személyt, akivel általában csak akkor jön össze, ha már megegyeztek, hogy együtt lesznek!

Ez nemhogy érzelmi megcsalás, de utolsó gané viselkedés, mert az exétől egy csomó évet elvesz, játssza, hogy minden rendben van, aztán "hirtelen" már nincs amikor a harmadik már zöld utat ad neki.

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__hazas.. - Nem szerették egymást soha, de a férj megvárta a harmadik személyt és lehet kidobja a feleséget. Csak mai példa és millió olyan eset van, hogy rég pontot kellett volna tenni a kapcsolat végére nem megvárni a következő potenciális partnert.

Nezd kerdezo, ertem a csalodottsagodat, es nem fogom mentegetni az exedet. De azt gondolom, ez az eset meg mindig ezerszer tisztessegesebb, es ez a sokkal ritkabb, mint az, amikor az emberek szeretot tartanak. Rengeteg felrekuras megy a hazassagokban, kifele adjuk a boldog penzes kirakatcsaladot, a szinfalak mogott meg tudjuk mi megy. Es azok az emberek siman bele tudnak hazudni a hazastarsuk szemebe eveken keresztul.

Van abban valami, hogy az emberek tobbsege lianozik. Az en eletemben is fordult elo ilyen.

Aki szerint már ez sem helyes erkölcsileg: hol van a határ aközött, hogy eldobom a kapcsolatot az első hullámvölgynél és aközött, hogy gerinctelen vagyok, mert felkeltette más az érdeklődésemet?

Én úgy gondolom, hogy minden kapcsolatban vannak mélypontok, nehezebb időszakok. Én értéknek tartom, ha ilyenkor is kitartunk a párunk mellett, nem dobjuk el a kapcsolatot még akkor sem, ha nem tudjuk egy csettintésre megoldani a problémát. Ha viszont valaki épp egy ilyen hullámvölgyben van a kapcsolatában, akaratlanul is észrevesz másokat, vonzóbbnak talál tulajdonságokat, amik neki éppen hiányoznak a kapcsolatból. És én azt gondolom, hogy el tud jönni az a pillanat, amikor azt mondja az ember, hogy eddig próbálkozott a megjavítással, de most már nem ér rá tovább próbálkozni, esélyt ad inkább a másiknak. És ilyenkor szerintem teljesen korrekt, ha valaki ezt felvállalja, szakít, és aztán ismerkedik az újjal. (Ha az újjal is teljesen korrekt akar lenni, akkor kivárja, amíg érzelmileg teljesen elszakad a régi párjától és nem egyik kapcsolatból a másikba ugrik.)

A szünetkérés már más kategória, azt nem tartom korrektnek, mert aki szünetet kér, egyrészt sokszor hazudik a párjának, mint esetedben is, másrészt nem vállalja a felelősséget a döntéséért, nem a kapcsolat alapján dönt annak a sorsáról, hanem az alternatíva alapján.

Szerintem onnantól érzelmi megcsalás, hogy az ember az érzelmeit feltárja a harmadik előtt és táplálják azokat. Ha a szakítás már akkor megtörténik, amikor észreveszi az ember magán azt, hogy mást szeretne és a harmadik fél szándékaitól függetlenül úgy dönt, hogy kilép, az szerintem egy érett és korrekt viselkedés.

Én voltam az érzelmi megcsaló oldalon, pontosan ott húznám meg a határt, hogy mi az, amit nem kellett volna, amikor a harmadikkal megosztottuk az érzéseinket egymással és mégis fenntartottuk a kapcsolatot. Onnantól lett zavaros és kezdett el bántani minden érintettet.