Házasságban megérte megbocsájtanod a hűtlenséget, ha már gyerek is van? Hogy végződött ha adtál új esélyt?

Adtam egy esélyt. Ugyanúgy megcsalt, mert tudta, hogy a gyerekekkel nem könnyű válni.

De azért sikerült megoldanom. Elsőre is ezt kellett volna.

Muszáj amúgy ezeket a provokáló kérdéseket feltenni? Itt mindenki kőkemény, ő nem tűri a megcsalást stb. Úgyis azok fognak idekommentelni, akik már nem szerelmesek a párjukba, úgy meg könnyű kirakni a szűrét. Vagy akik tényleg tisztességesek, ők nem csalnak meg senkit és ők nem tűrik.

Nem fog idekommentelni az, aki full szerelmes és úgy csalták meg, de a szerelmessége miatt nem rakta ki. Az se fog kommentelni, akit fűvel-fával csalnak és hagyja. Nem, mert nem büszke arra, hogy ő ilyen. Pedig attól még sok ilyen ember van. De ezért felesleges ezt kiírni.

#5:

Nem igaz. Teljes szívemből szerettem, az utolsó pillanatig. Első alkalommal ezért bocsátottam meg. Azt hittem, hogy ha lehozom a csillagokat is, akkor nem csal meg többé.

De, megtette. Pedig látta, hogy mekkora fájdalmat okozott elsőre, és akkor esküdözött, hogy engem szeret. Én hülye, meg még tepertem utána, hogy elég jó legyek!

Nagyon nehéz döntés volt. Féltem, hogy megbánom, féltem, hogy nem tudok egyedül gondoskodni a gyerekekről, és őszintén szólva attól is, hogy örökre egyedül maradok.

Sok év telt el, és nem bántam meg. Azt bánom, hogy nem váltam el az első megcsalás után. Azt a két évet nagyon sajnálom.

Most már tudom, hogy mennyit érek, és hogy egyedül is megállok a lábamon. Ha a párom megcsalna, egy percig nem aggódnék, hogy mi lesz velem egyedül. Repülne.

#6

Wtf, mi van?

Ha elvakultan szerelmes vagyok, akkor a saját egóm az utolsó, sz*rt is kipucolom a másik után, annyira belé vagyok bolondulva. Aztán kérdés persze, hogy visszaél-e ezzel bárki vagy él vele.