Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A szeretőmtől akarok gyereket?
Nagyon görény lennék?
Férjnél vagyok, van egy szeretőm, akivel szerelmesek vagyunk egymásba. Ő is nős. Hitel és egyéb okok miatt nem tud válni egyikünk sem, én speciel nem is akarok, van egy közös kislányunk a férjemmel, és nagyon jó apja.
A szeretőmmel 15 éve ismerjük egymást, mindig tartottuk a kapcsolatot és kerestük, kerülgettük egymást, ott volt a szikra, nekem ő volt életem első szerelme, de aztán sosem teljesült be, 2 hónappal ezelőttig. Akkor feküdtünk le először. Mindegy, a lényeg, hogy amúgy nem tervezem ezt hosszútávra, mardos a bűntudat, hogy csalom a férjemet, de annyira szerelmes vagyok, és annyira élvezem, hogy végre viszont szeretnek, hogy nem tudok kilépni még ebből a mocsokból.
Igazából arra várok, hogy lebukjunk valahogy, és akkor vége lesz anélkül, hogy nekem kéne ezt a döntést meghozni. Egyszer már próbáltam, megkértem, hogy legyen vége, de 3 napig bírtam nélküle, azidő alatt is ezerszer meghaltam, míg végre újra beszéltünk és találkoztunk.
Szóval arra gondoltam, hogy abbahagyom a fogamzásgátlót, és teherbe esek tőle... Nem várok tőle semmit, nem kell a pénze, nem kell, hogy részt vegyen a baba felnevelésében, egyszerűen arra vágyom, hogy legyen egy közös gyerekünk, azt se bánom, ha emiatt a férjemnél lebukunk, és vége a viszonynak.
Fú most így leírva ez nagyon betegnek tűnik. Igazából lehet, hogy ez is volt a cél, hogy kiírjam magamból ezt a beteg gondolatot, hogy lássam kívülről, hogy mekkora patkány lennék, ha ezt meglépem.
Köszi, ha elolvastad, szívesen veszem a negatív válaszokat, tudom, hogy erre mást nem lehet írni. Ne haragudjatok!
6os, 7es, igen köszi, igazatok van!
Amúgy az a durva, hogy a férjem még meg is bocsátana, ebben szinte 100 %ig biztos vagyok.
De akkor most mit csináljak?
Hogyan lépjek ki egy ilyen "kapcsolatból"? Nem bírok gondolni se arra, hogy ne beszéljek vele többet. 14 évesen ismertem meg, előtte 2 évvel majdnem megerőszakolt egy idegen, és utána a saját apámtól is féltem. Aztán 2 évvel később a közös hobbink kapcsán megismertem őt, és ő volt az első férfi, akivel nem féltem kettesben maradni, aki mellett teljesen biztonságban éreztem magam. Ő már akkor nős volt(van köztünk 15 év korkülönbség). Rengeteg időt töltöttünk együtt, tudott a traumámról, egy településen lakunk. Kicsit úgy érezte, hogy vigyáznia kell rám. Sosem élt vissza a helyzettel, egy ujjal nem ért hozzám, egy olyan mozdulata meg megszólalása sem volt évekig, amivel arra utalt volna, hogy nőként tekint rám. Később sem, amikor már tényleg nő is voltam, nem csak egy sérült kamaszlány. Ő volt a bátyám, az apukám, a legjobb a barátom és a titkos szerelmem.
Voltak kapcsolataim, volt egy 5 éves, ahol kegyetlenül szerelmes voltam, de ez sem tudta kitörölni őt belőlem. Egyszerűen nem tudom elengedni. De ő sem engem. 15 éve folyamatosan visszatalálunk egymáshoz, és az a vicc, hogy tényleg sosem történt semmi, főleg azért, mert engem zavart, hogy felesége van... Bezzeg most a férjem nem akadály... Tényleg egy téboly az egész. Basszus nem is értem kit agonizálok itt, nyilván senkit nem érdekel a nyomorom. Ne haragudjatok, tényleg!
Erre csak 1 dolgot tudok mondani. Amit Schwarzenegger mondott, mikor meglátta a Predátort:
"De egy undorító féreg vagy te!"
11-es Csak úgy mellékesen.. Miért nem akadály a férjed?
Elköteleződtél, ő a gyereked apja, aki állításod szerint ennek meg is felel. A leírtak alapján ő csak a szintén abuzáló tini kori partered felnőtt kori mása, aki megvárta, míg nem büntethető. Ha nem lett volna ugyanaz a célja, akkor most sem közeledne.
Az a baj, hogy nem fogom fel, hogy mit okoznék egy ilyen lépéssel. Tudom, hogy ilyet nem lehet csinálni, normális embernek ilyen eszébe se jut. De ha arra gondolok, hogy ezzel milyen pusztítást okoznék a szeretőm életében és a sajátoméban is, hogy a férjemnek milyen mérhetetlen fájdalmat okoznék, egyszerűen nem tudok ebbe belegondolni, nem fogom fel, nem érzem át. Csak azt érzem, hogy brutálisan szerelmes vagyok, és mintha nem fognám fel, hogy van amúgy egy férjem emellett...
Lehet, hogy inkább a mentális egészség kategóriába kellett volna kiírnom.
Szerintem menj és kezeltesd magad. Beteg vagy. Egy baba nem játékszer, vagy eszköz.
A visszaélés meg ott van, hogy van köztetek 15 év. Teszem azt 15 évesen történt ez veled, ő meg a duplája volt akkor. Egy felnőtt férfi nem fog nőként nézni egy ilyen korú lányra. Ahogy telt az idő meg pláne nem lett volna szabad, hogy átforduljon ez a dolog.
Keress fel egy pszichológust sürgősen és menj terápiára.
Ezek a gondolatok már nem a beszámítható kategória, itt már komolyan tudsz ártani. A babának lenne a legrosszabb, szeretnéd, hogy ő is mentális beteg legyen? Pontosan tudod a saját bőrödön, hogy milyen kemény, és ezek nem azok a körülmények, hogy egy gyerek mentálisan egészségesen nőjön fel. Egy gyereket nem használhatsz eszköznek.
Egyébként tudom, hogy neked az a pasas a non plusz ultra jelenleg, de tudja gondolom, hogy beteg vagy, addig le se szart, amíg egyedül voltál és nem voltál házas. Kihasznál téged, mert hátha nem mersz a férjednél borítani, ráadásul fix, hogy le se szarja milyen állapotba kerülhetsz miatta, ha tisztában van a betegségeddel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!