Megcsaltam a barátnőm, amit azonnal elmondtam neki. Úgy néz ki, meg fogja bocsátani, viszont nem tudok mit kezdeni azóta se a szégyenemmel. Mitévő legyek?

Öt éves kapcsolat, egy hete történt az egész, de azóta sokkal rosszabb. Ő azt mondta, valószínűleg félre tudja majd tenni úgy a dolgot, hogy soha többet nem hozza fel, és kész folytatni a kapcsolatunkat (pedig azóta sem tudja felfogni, hogy hogyan voltam képes erre). Én viszont nem tudom félretenni a szégyenérzetemet - azt, hogy egyáltalán nem ezt érdemelte volna, mégis megtettem vele. Ez egyre rosszabb. Folyamatosan keresi a társaságomat, de én képtelen vagyok a szemébe nézni, megérinteni - egyáltalán beszélni vele a gyomorforgató érzés nélkül. Plusz a családjával is ugyanez a helyzet.

Ha nincs velem, sokkal könnyebb, mert egyszerűbb elvonatkoztatnom, és hellyel-közzel elfelejtenem magam.

Sokszor úgy érzem, a legjobb döntés lenne azt mondanom neki, hogy fejezzük be az egészet. Részről azért, hogy minél hamarabb legyen esélye egy hozzá méltó partnert találni, másrészt azért, hogy önző módon ne gyötörjön tovább ennyire a lelkiismeret furdalás, valahányszor együtt vagyunk.

Hogy lehet az, hogy ő előbb túl van ezen, és képes elengedni, miközben én még mindig ezen görcsölök? Lesz ez jobb később, tényleg csak idő kellene az egészhez? Veletek történt hasonló? Ha igen, hogy kezeltétek?