Mit csináljak a párom "legjobb barátjával"?

Nem tudom, szerintem madarat tolláról... Sokat elmond az emberről az, hogy milyen embereket tűr meg maga mellett, és az, hogy házasságtörő csak egy dolog, de én pl. biztos nem sokáig haverkodnék olyannal, aki folyton arra buzdít, hogy csaljam meg a párom.

Nyilván a párod eldönti, mit akar vele csinálni, de mondom, nekem furcsa, hogy egy felnőtt ember ennyire nem tud szelektálni az ismerősei között, az meg, hogy nem áll le a pasi, azt is lemondja, hogy a párod egyszer se mondta neki azt, hogy figyu, Peti, hagyjál már engem ezekkel a hülyeségekkel békén...

5. Nekem is van olyan nagyon régi gyerekkori barátom, aki lényegében csöves lett/lesz. Az egyetemről kibukott lustaság és trógerség miatt, de közben 5 évig átverte a szüleit hogy ő tanul és pénzelték. Aztán elment dolgozni gyári munkára, de úgy él mint egy csöves, évente dolgozik pár hónapot, azon kívül a szülei nyugdíjából élt. Most az apja is meghalt (az anyja már korábban) és örökölt egy fél házat, de az is egy romos szar már. De ilyeneket csinál, hogy szarás után nem mos kezet, meg még ezer ilyen jellegű dolgot tudnék írni róla.

Mégis az életem része (sőt a többi közös barátunk is tartja vele a kapcsolatot, nem csak én), mert tényleg kva régről ismerem. 13-14 éves korom óta a mai napig folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Igen, elég hülyén néz ki, hogy pl két közös barátunk mérnök, én pénzügyes vagyok és mondjuk így találkozunk 4-en, ő meg egy szakadt csöves benyomását kelti, de valahogy mégis megmaradt a baráti körünkben.

31/F

#6 Ok??

Ez egyéni döntés kérdése, ez a te dolgod, ettől függetlenül, ha megengeded és nem veszed rossz néven, szerintem semmi érdem meg erély nincs abban, ha olyan emberek mellett is kitartunk, akik semmit nem adnak hozzá az életünkhöz (sőt, még esetleg el is vesznek), akikkel semmi szinten nem tudunk azonosulni, akikkel nem egyeznek az erkölcseink, csak azért, mert "sok közös barátunk van" vagy mert "régóta ismerem". Számomra ezek egyszerűen nem elfogadható indokok arra, hogy valakit az életemben tartsak. Inkább pazaroljak 15 évet valakire, mint 15 évet meg + 1 napot.

Lehet én vagyok a furcsa, aki könyörtelenül írtja az embereket maga mellől, de én inkább veszem magam körül kevés emberrel, de azok olyanok, akikkel hasonló az értékrendünk és akikkel kölcsönösen hozzáadunk valamit egymás életéhez, nem csak azért, mert fura lenne, ha nem lenne ott.

Nem tudom amúgy, a párom is ilyen, ő is ilyen kis nosztalgikus, hogy de hát gyerekkorunk óta ismerjük egymást, oké, hogy már nem olyan, de azért hát csak ránk számíthat (közben megbízhatatlan, önző stb stb) és annyira nem tudok azonosulni ezzel a problémával, bármennyire is próbálok figyelni rá, mikor ezeket taglalja (most ő is ilyen baráti krízisben van). Én is adok második meg harmadik esélyt embereknek, de többet nem, utána az én életemből repülnek, mert egyszerűen nem vagyok hajlandó olyan emberek miatt sz-rul érezni magam meg izgulni meg olyan emberekre időt meg energiát pazarolni, akik csak megszokásból vannak az életemben.

Valószínűleg az egészséges megoldás amúgy a kettő között van.