Mi tévő legyek, teljesen bepánikolt a megcsalás miatt?

Társkeresőn rámírt egy lány, napokig tök jól elbeszélgettünk, nagyon tetszettünk egymásnak. Kiderült, hogy 1 egyetemre járunk.

Majd kitért arra, hogy nekem mi a célom a társkeresőn.

Elmondtam, hogy értékes lányt keresek.

(Nem részleteztem, hogy 1,5 éve megcsalt az exem akivel zűrös kapcsolatom volt...)

Ő őszintén részletezte, kitért arra, hogy ő komolyan társat keres, mivel az előző barátja megcsalta őt az évfolyam ringyójával.

Rákérdeztem az exem nevére, hogy csak nem vele? ... kiderült, hogy de, pont az exemmel. Totál le volt sokkolva.

Kiakadt, hogy tökre értékesnek talál, jobbat érdemeltem volna stb.

Nagyon örült nekem, hogy így rámtalált, hogy 100 év alatt sem talált volna olyat, aki ennyire megérti őt.

Ő sem hisz a véletlenekben, és ez fantasztikus, hogy így egymásra találtunk online.

Aztán ahogy beszélgetünk, szóba jön hogy majd találkozunk, de kicsit lassítsunk, mert ő most nagyon szarul érzi még magát. Önbecsülése 0. Elmesélte, hogy mint én is, világéletében 1 emberrel akarta volna az életét, erre meg pofára ejtették. Részletezte a traumáját, hogy hogy derült ki a megcsalása; kiderült, hogy a volt barátja nem elég, hogy leszúrta őt, de még meg is forgatta benne a kést, azzal hogy amikor bevallotta, részletezte, hogy az én exem milyen volt az ágyban ...

Képzelhetitek, hogy akkor hol lehet most a lány önbecsülése.

Szóval emiatt még nem találkozna...

Utolsó beszélgetésünkkor megint előjött a traumájával, próbálja feldolgozni, kibeszélni velem, mert tudja hogy megértem őt és támogatnám őt.

Mondja hogy az exem nem fog kelleni senkinek sem a jövőben, ha már 3 pasit is megevett 1 év alatt. (ennyiről tudott az egyetemen)

Erre mondom, hogy tavaly volt az min. 8 is... (én már régebben szakítottam vele, de követtem az eseményeket)

Erre annyira elborzadt, hogy egy ilyenre lett lecserélve, a nemibetegségtől való félelemről nem is beszélve, miközben ő is mint én mindig hűséges volt. Azt mondta, hogy kész, ez most sok, nem bírja.

Nagyon értékesnek tart engem, írtóra izgatott volt hogy megismerhessen engem, barátnőinek már mesélt rólam, de ez annyira sok neki, hogy nem bírja, fél hogy nem leszek boldog mellette, mert hogy ő nem tudja a traumáját feldolgozni.

Fél hogy össze fog engem törni, nem megy ez neki. Kell neki idő, sőt, le is szedi magát a társkeresőről, mert igazából csak miattam járt fel, majd ha úgy látja, fel fog keresni engem. Mondtam neki, hogy elsősorban ne akarjunk párkapcsolatot kapásból, nyugi, előbb szépen ismerkedjünk, nem akarom ráerőltetni, csak érezzük jól magunkat programokon és felejtsük el a múltat, hadd írjam/írjuk felül ezeket a negatívakat.

Ezzel a beszélgetéssel arra is "rádöbbent", hogy egyetemet is passsziváltatni akarja, mert látni sem akarja az exemet meg a volt barátját (mindannyian 1 egyetemre járunk)

Hosszas szívszorító búcsúzkodás után deaktiválta magát.

Csak a keresztnevét tudjuk egymásnak.

Félek, hogy a befordulás miatt elhatalmasodik rajta a dolog és kárt okoz magában ... (pont a közelmúltban volt egy eset, depressziós egyetemista megölte magát...)

Próbáltam kolléganőimen keresztül megtalálni, de senki nem ismeri őt.

Mint írtam, nem akarok ráerőltetni semmit, de a hogyléte miatt aggódok már.

Nem tudom mi tévő legyek.

És az még hagyján, hogyha megtalálom (amit még nem tudom, hogy hogy. Egyetemen fogok körbe járni a képeivel) , de utána mi legyen, ha már megtaláltuk egymást megint?

Hogy kezeljem? Értem, hogy kell idő, de mivel tudnék támogatást nyújtani, hogy tudja, nincs egyedül.

Az a tervem - mielőtt deaktiválta magát mondtam is neki - hogy 1 hét múlva fel fogom keresni. Mondta, hogy fél hogy össze fog törni, hogy boldogtalanná tenne engem... én ettől nem félek.

Hetente írnék rá, hogy hogy van, semmi erőltetést nem akarok.