Akire alaptalanul féltékeny a párja az hogy kezeli ezt?

Szerintem meg az a normális, hogy a párod előtt nem titkolsz el meg jelszavazol le semmit. Az meg az ő oldala, hogy megnézi vagy sem. Érdekes, hogy soha egy vitánk nem volt a féltékenység miatt: összeköltöztünk, rövid időn belül egymás ujjlenyomata rögzítve a telefonunkba, a gép meg maradt szabadon a másik előtt. Az az ember, aki a telefonjával meg a beszélgetéseivel bujkál a másik elől, beteg. Nem, belenézni sem szép, de annyira bízok a páromban, hogy tudjam, csak nyomós okkal tenné, illetve bármi más "intim" dolgot nyugodtan megláthat, sem a képeim, sem az irományaim miatt nem röhögne ki, de főleg nem olvasgatna a privát dolgaimban (egy beszélgetés számomra nem az, a műveim már igen) kedvtelésből. Mindent tudhat rólam, és én ezt őszintén nem bánom: ami egyszer az internetre felkerül, az amúgy is az interneten marad és már nem is számít privátnak. Akkor miért a páromtól titkolnám? Ha titkolózni akarok, leszek szingli vagy írom naplóba...

Egyébként ennek ellenére volt atomféltékeny párom korábban, ő konkrétan 5 perc késés után hisztizett velem, baxtam is ki azonnal. De akivel együtt élek és akin látom, hogy szeretni akar és nem birtokolni, annak ezt szívesen engedem. Nekem nyugodt a lelkiismeretem és tudom, hogy úgysem talál semmit, amit félreérthet. Így megvan a szabadságom, anélkül mehetek bárhova és csinálhatok bármit, hogy aggódna. Ha nagyon aggódik, a bizonyíték adott, könyörögni sem kell érte.

#4

Ezt mindig megkérdezem ilyenkor, de valahogy soha nem kaptam választ...

Attól, hogy én együtt vagyok a párommal és szeretem és bízok benne, miért kellene minden létező ismerősömnek bíznia benne és bensőséges kapcsolatot ápolni vele?

Csak mert én spec nem vagyok valamiféle retardált Gollam és nem saját magammal chatelgetek, vagyis a beszélgetés rajtam kívül más emberhez is köthető. Miért ne lehetne annak a másik embernek privát szférája a párom előtt?

Felőlem aztán az általam elküldött üzeneteket olvasgathatná a párom egész nyugodtan, de szvsz ahhoz semmi köze hogy pl. anyukámnak milyen nőgyógyászati problémái vannak, vagy a barátnőmnek milyen konfliktusa volt a családjával.....

"Ezt mindig megkérdezem ilyenkor, de valahogy soha nem kaptam választ...

Attól, hogy én együtt vagyok a párommal és szeretem és bízok benne, miért kellene minden létező ismerősömnek bíznia benne és bensőséges kapcsolatot ápolni vele?"

Én meg azt szoktam ilyenkor kérdezni, hogy miért olvasná el bárki a párja barátai levelezését? Nyilván egy ellenkező nemű, ismeretlen nevű embert keres. Legalábbis én, ha tennék ilyet azt keresném és nem olvasnám el a barátaival való beszélgetést.

De hát én se szoktam választ kapni.

#8

Nem igazán értelek.

"Én meg azt szoktam ilyenkor kérdezni, hogy miért olvasná el bárki a párja barátai levelezését?"

Mert erről volt szó, hogy oké-e elolvasni a párunk levelezéseit.....??

"Nyilván egy ellenkező nemű, ismeretlen nevű embert keres. Legalábbis én, ha tennék ilyet azt keresném és nem olvasnám el a barátaival való beszélgetést."

Ezt nem egészen értem. Kötelező lenne MINDEN EMBERT, akit csak ismerek, bemutatni a páromnak? Vagy mi? Vagy ha nem, akkor megint csak ott tartunk, hogy van-e joga elolvasni, amit más emberek írtak privát beszélgetés során nekem?

A féltékeny fél vagyok, és az én szemszögemből fogom írni a választ, ha nem haragszol.

Az én párom minden féltékenységemet higgadtan kezelte. Mondta, hogy bármit gondolok, hiszek, bármi fut át a fejemen, mindig mondjam el neki, mert kimondva sok dolog nevetségesebb mintha a fejemben tartanám mint egy mumust.

Viszont már én szégynelem magam emiatt. Szól, hogy kimegy egy baràtjával találkozni, nekem egyből az van a fejemben, hogy vajon barát-e vagy egy nő. Hazajövök korábban munkából és elképzelem ahogy rajtakapom egy nővel otthon. Nevetséges és bűntudatom van ezektől az értelmetlen gondolatoktól, pláne hogy nem ad rá okot.

Megnéztem egyszer a telefonját, mert valóban vannak lány baràtjai akikkel csak írogat és nem találkozik. Rólam írt, meg az éppen akkor aktuális betegségemről, meg hogy mennyire aggódik.

És bárki olvassa ezt és kapcsolatban van ilyen emberrel mint én, küldje pszihológushoz. Őszintén mondom, ez egy kín, és a párom részéről rengeteg türelmet igényel. És had ne említsem azt, hogy meg tudnám utálni a párom, akitől kedvesebb, őszintébb embert nem ismerek, csak mert az agyam folyamatosan ilyen undorító dolgokat játszik le előttem.

Voltam egyszer pszihológusnál, és valami olyasmi bajom van, hogy kiskoromtól kezdve mindenki elhagyott, és most is ezért akarok valami érzelmi tálvolságot tartani a párom és köztem. Tovább kéne járjak a dokihoz...