Lehet az az igazi számunkra, akit szándékosan többször is megcsalunk?

Mint látjuk, ezt az oldalt a tinik, illetve fiatal felnőttek uralják. Nekik a megcsalás megbocsáthatatlan bűn. Pedig létezik olyan élethelyzet, amikor meg kell alkudni az ördöggel.

Mi van pl a nyitott kapcsolattal? Én magam ugyan nem hiszek benne, de itt sokan esküsznek rá.

Vagy mi van, ha az egyik fél olyan balesetet szenved, ami lehetetlenné teszi vele a szexet?

De még csak nem is kell ilyen messze menni. Tegyük fel, 45 éves vagy. Befutottál, nem tudsz már feljebb lépni. Megvan a lakásod, autód, olyan, amilyenre vágytál, nem tudsz már előrelépni. Pedig az ember nem TUD hosszútávon egy helyben toporogni. Mozognia, haladnia kell, mert anélkül élőhalott. Ha a csúcson van, akkor is mozdulnia kell!

"Szomorú ember az, aki felért a csúcsra,

Mert lefelé vezet annak minden útja."

Írtam egyszer régen, önmegvalósítást hajszoló kamaszkoromban. De még ma is igaznak hiszem.

Ott állsz tehát életed szerelmével boldog, meghitt kapcsolatban két évtizede. Minden békés, minden okés, semmitől nem fodrozódik lelked állóvize. Sima, kifeszített víztükör, semmi mozgás, semmi haladás, semmi kihívás. Beértél minden szinten. Na, ekkor jönnek a bajok. Részint, mert ha férfiként em találsz kihívést az életedben, úgy érzed, nincs rád szükség. A férfi egyébként is a tettek embere. Arra termett, hogy megküzdjön a hétfejű sárkánnyal a kardfogú tigrissel, az ellenséges hordákkal, valamivel, ami nagyobb, erősebb nálánál, amihez fel kell nőnie. Mára kihaltak a sárkányok, tigrisek, és még egy nyamvadt orrot se törhetsz be a kocsmában, mert elítélendő, morális alapokra nem helyezhető cselekedet. Ott állsz tehát, és akármerre nézel, mozdulatlanságra vagy kárhoztatva. Stagnálsz. Pedig még élsz! Még nem temettek el, még van benned svung. Még megvan a tettrekészség a küzdeni tudás, a bizonyítani vágyás. Még férfi vagy és még férfinak akarod magad érezni.

Megsúgom, lépni fogsz. Tudom, hogy MOST nem hiszed, a te korodban senki sem hiszi. Ez a dolgok rendje. Nem akarsz válni hiszen imádod a feleségedet, a gyermekeid anyját, és oly sok csatát vívtatok meg együtt, vállvetve. De élőhalott vagy, és ki kell törnöd valamerre ebből az állapotból. Ha lefelé, hát lefelé. (Ismered a mondást; kell a jó? Nem kell. Kell a rossz? ezerrel!) Szóval lépsz. Természetesen nem találsz olyat, amilyen a párod, hiszen neked ő az igazi, ő az etalon. De megcsalod. Aztán újult erővel imádod őt, hiszen lám, bebizonyosodott, amit eddig is tudtál, hogy jól választottál, ő a földkerekség legnagyszerűbb asszonya. De 5 éve múlva (ha nem jön közbe valami házfelújítás, vagy munkahelyi gebasz), esetleg felmenőd betegsége, ugyanúgy rád tör majd aqz elveszettség, az élőhalottság.

A nők ezt nem értik. Nem érthetik, hiszen ők egészen másképp vannak bekötve. Csak megrántják a vállukat, és azt mondják, kapuzárási pánik. Pedig mint látjuk, ennek köze nincs ahhoz.

És most jöhet a jól megérdemelt 0 %.