Mit kellene tennem?

A párommal hamarosan 4 éve együtt vagyunk, abszolút hosszútávra tervezünk, egyetem után összeköltözés stb, mindketten 25 környékén vagyunk. Nagyon szeretem őt, szinte az egyetlen biztos pont az életemben, sok trauma ért mostanság (összetűzés az apámmal, családi halálozások stb), amik úgy érzem, hogy sokat rontottak a kapcsolatunkon. Nem adjuk fel és megbeszéltük, hogy helyrehozzuk azt, ami elromlott és nem eldobjuk. Keveset találkoztunk mostanság, mindkettőnknek volt valami dolga, munka, nyári gyakorlat, költözés, ilyesmi.

Észrevettem magamon, hogy más férfiakra vágyom, hogy tetszik, hogy tetszem nekik. Ennek ellenére termeszetesen mindegyikük közeledését visszautasítom, mert hűséges szeretnék maradni, mégis bennem van a vágy. Van egy olyan fiú, aki még évekkel ezelőtt udvarolt nekem, nekem is tetszett, de elbénáztam és mire oda jutottam volna, hogy elfogadom a közeledését, összejött egy másik lánnyal. Az akkor nagyon fájt és évekre el is kerültem őt teljesen, hogy ne is lássam, ne is tudjak róla, plusz itt volt a párom is, akibe szerelmes lettem. De most erre az emlegetett személyre is epekedve nézek, úgy erzem, hogy megvan köztünk a kémia, hogy mindketten vágyunk a másikra, de mindkettőnknek párja van.

Szörnyen érzem magam az egész miatt, nem értem, hogy mik ezek a gondolatok vagy miért jönnek. Azt jelentené, hogy már nem szeretem a páromat? Vagy a sok rossz dolog, ami történt velem megzavarták a fejemet? Normális ez, hogy még évekkel később is úgy vágyok arra a srácra, akivel nem jött össze a dolog? Egyszerűen megőrjít ez az egész. Rossz embernek érzem magam.