Ti honnan tudtátok, hogy a párotokat akarjátok társnak? Miben volt más, mint a többi kapcsolatotok?

Miután összeköltöztünk, nem romlott el a kapcsolatunk, hanem inkább minden egyes nap jobb volt, mint az előző. Alig vártam, hogy minden nap vele keljek- feküdjek.

Nálam általában az összeköltözésnél indult el a lejtőn a kapcsolat, de ez más volt.

Én már az első találkozásunkkor sejtettem, hogy ő lesz a férjem.

Én határozott, és válogatos vagyok mindenbe, ami nem egyenlő a finyásággal. Tudatosan senkibe nem lehet beleesni szerelemmel, viszont azt éreztem, hogy hosszú távon baromira nincs szükségem olyan szokásokkal rendelkező emberekre, amiket mondjuk a családtagjaimban, vagy más emberekben is nehezen tűrtem. Ez van amikor első blikkre, habitusra látszik.

Sok randim volt előtte. Helyesek voltak, normálisak voltak, de nem kellettem nekik. Nem láttak engem.

A férjem abban volt más, hogy időt adott nekem, és talán az egyetlen férfi, akiben morzsákban felfedezhető a hiúság. Borzasztóan irritálóak számomra azok az emberek, akikben halvány fényét érzem annak, hogy magát tolja előtérbe a sikerei által.

A férjem olyan értékekkel rendelkező nőt keresett, mint amilyen én vagyok. Én pedig olyan embert kerestem, aki ezt értékelni tudja.

Onnan tudtam h ő az igazi, hogy nem volt szükségem játszmákra. Ezt egy nagyon fontos és markáns jelnek tekintem egy jó kapcsolat elején. Nem féltem attól mit szól hozzám, mit vegyek fel, mit mondjak, hogyan beszéljek, és egyáltalán...