Fél éve nincs szex. Van még innen visszaút?

Azt szeretném, ha megint jól működne. Viszont ez az állapot kikezdte az önbecsülésemet, taszítónak és értéktelennek érzem magam és megalázottnak. Emiatt nem tudom, hogy valaha tudnék-e még ezek nélkül az érzések nélkül kapcsolatba kerülni a férjemmel. Az is megalázó lenne, mintha szánalomból lenne velem, ha egyáltalán sor kerülne rá.

Addig rendben voltunk, nem tudom mi történt. A felszínen minden rendben, fáradtságra, stresszre hivatkozik. De ez nyilván terelés, hiszen stressz mindig van és az ember általában fáradt, eddig is így volt. Korábban voltak egészségügyi, munkahelyi gondjaim és ő mindig támogatott, mellettem állt. Én is mindent megtettem, hogy kilábaljak ezekből és nagyrészt sikerült. Azt mondta, elfáradt abban, hogy engem támogatott a korábbi években.

Én is felajánlottam, hogy ha így érez, hogy elfáradt tőlem, és nem boldog velem, akkor váljunk el, hogy ismét szabad legyen és legyen esélye jobb életre, de hallani sem akar válásról, váltig bizonygatja, hogy szeret. A mindennapi cselekedeteiben is ezt látom, de ha szeret és vonzónak is tart és nem boldogtalan mellettem, ahogy állítja, akkor nem értem, miért nem akar szexelni. Igazság szerint csak a behatolással van gondja, orális szex van néha, de nekem ez nem elég. Sajnos nekem nő létemre fontosabb a hüvelyi orgazmus, az orállal kihúzom ideig-óráig, de attól nem érzem úgy, hogy szexeltem. Kezdek egyre frusztráltabbá válni emiatt.

De igen, nekem kellene most nagyobb mértékben támogatnom őt és meg is teszek minden tőlem telhetőt, hogy érezze, hogy mellette vagyok, rengeteget beszélgetünk, eljárunk programokra, összebújás, ölelés, csók van rendszeresen, ahogy eddig. Jól érzem magam vele továbbra is, és úgy tűnik, hogy ő is. Ezért írtam, hogy a felszínen minden rendben van. De szex nincs, így majdnem olyan, mintha egy jó baráttal, vagy lakótárssal élnék. Nem érzem, hogy teljes értékű házastársakként funkcionálnánk. Ma délelőtt, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a hétvége is szex nélkül telik el megint, kiborultam és sírtam. Sajnálom, tudom, hogy támogatóbbnak kellene lennem és szégyellem, hogy a szex a legnagyobb bajom, de (megszámoltam) az elmúlt fél évben 3 alkalommal történt behatolással járó aktus. Nem tudok úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Pedig igyekszem, de padlóra küld a visszautasítottság, az önbizalmam romokban és azt hiszem, ez a legnagyobb problémám, nem(csak) a szex. Nem tudom, hogy sugározhatnék így békét és harmóniát.