Emberek miért házasodnak meg, ha utána elválnak (a megcsalás és a bántalmazás eseteit leszámítva)?

Senki nem úgy indul egy kapcsolatnak neki, hogy akkor kb 5 év múlva vége.

Mindenki úgy indul, hogy élethosszig lesz a kapcsolat.

Csak ahogy halad előre az idő, nem foglalkoznak a kapcsolat működésével és egymással se.

Megy az egózás, az önzés.

Ezzel a hozzáállással pl. minek élni, ha egyszer úgyis meghalunk?

#2

Fura, az én ismerőseim között kb csak azoknak van hosszú ideje boldog házassága, akik nagyon fiatalon jöttek össze és házasodtak :D

A kérdésre: az emberek nagyrészének ma már semmit nem jelent az adott szó, az eskü, az ígéret.

Sokan azt hiszik, hogy majd magától működni fog a kapcsolat és szipiszupi lesz, aztán meglepődnek.

Sokan egyszerűen nem megfelelő partnert választanak.

Meg ott van az is, hogy manapság az az irányvonal, hogy ha valami elromlik, akkor dobd ki és szerezz újat, minek bajlódni a javítással?

#5

Mondjuk ezeket szerintem normális ember alapjáraton a kapcsolat során átgondolja ha hosszú távra tervez, nem kell hozzá lánykérés....

Az a baj, hogy sokan csak a hormonális vágyaik (igen az) kielégítése miatt választják a házasság intézményét, mert így a társadalom nem pecsételi meg a "csak párkapcsolatból való gyermek nemző" párt.

Összeházasodnak, mert jó a szex, vagy kell a szex, és utána jönnek rá (lakva ismeri meg az ember a másikat), hogy a férfi lusta, a nő rendetlen... (hülye, de gyakori példa)

És akkor elvállnak, mert a szex már nem akkora érték, mint a másikat elviselni (az ágyon kívül).

Sajnos a társadalmunk nem nőtt fel a házassághoz, és amúgy az eskütétel is elég bénácska, mert nem "holtodiglan" maradok valakivel, hanem amíg a másik is akarja!

És itt arra gondolok, hogy ha a másik ellehetetleníti, nem értékeli az erőfeszítéseimet (változás, kompromisszumkészség), és elvárásként állítja be, hogy "nekem ilyen legyen a társam", de cserébe Ő semmit nem változik, addig ez rabszolgaság, és nem erre esküdtünk a templomban!

Veled leszek, amíg akarod! (ez a normális szerintem)

Én szeretnék veled életem végéig lenni, mert szeretlek, szeretném gazdagítani az életed (nem csak az ágyban), hanem szellemileg, örömben, nehézségben, AMÍG te is akarod!

Széllel szemben nem szeretek vizelni! :)

Az eskü is egy nagy marhaság szerintem, mert olyanra nem esküdhetek, amit nem is tudok (jövő).

Feltételhez szabottan meg nem mer senki az oltárnál esküt tenni, mert az "eretnek".

Pedig addig szeretlek, míg engeded! Nem tovább...

Felnőttek vagyunk (jó esetben), és felnőttként tiszteletben tartjuk a másik szándékát (velem akar élni), még ha az olyan is, hogy nélkülem akar élni...

Az apró hazudozások (Dugi piálgatás a haverokkal, shoppingolás a barátnőkkel), a tisztelet teljes hiánya már az elején megmutatja, hogy társ (TÁRS) a másik, vagy csak partner...

Az idill szerelmi elképzelésem az, hogy a társam megért, együtt érez velem, már már szavak nélkül is tudja mire gondolok, és fordítva (én is róla).

Kiegészít, megért, együtt KÖZÖSEN éljük az életet, mert az esküvő (fogadalomtétel, lánykérés, mind1) után, már nem csak ÉN vagyok (és Te), hanem MI!

Ez egy fura szimbiózis, amikor szükséges a másik, mert már az életem része.

Naív romantikus vagyok (emiatt egyedüálló), mert a mai kor szellemiségébe ez már túl konzervatív gondolkodás, és elítélik (mind a férfi ismerősök, mind az elutasított nők), ha egy nőt elküldök a francba, amikor egy partin az ölembe akar táncolni 30 perc "ismerettség után".

Vannak vágyaim, elég perverzek, de érzelmek nélkül a szex olyan, mint a sütemény cukor nélkül...

EEEE...

27F

Szóval elhamarkodott, komolytalan eskütétel miatt történik a válás szerintem (leginkább).

A házasság egy "szándéknyilatkozat": szeretem őt, jobb az életem vele, mint bárkivel, és el tudom képzelni, hogy leéljem vele. Szeretném, ha örökké együtt maradunk. Illetve jelenti azt, hogy összetartozunk, és ezt hivatalosan is felvállaljuk, minden előnnyel és hátránnyal.

De ez az eskü nem azt jelenti, hogy csinálhat a másik bármit, bànhat velem akármilyen bunkón, akkor is vele maradok.

Pont ebben is látom a legtöbb válás okát. Egyik, vagy mindkét fél úgy gondolja, hogy kifogott halat nem kell etetni. Úgy van vele, hogy úgyse meri a másik beadni a válást, ezért több negatív dolgot megenged magának, mint egy sima kapcsolatban, ahol elég csak pát inteni.

Mert a legtöbben csak reményre alapozzák az esküvőt. Horkol, de talán jobb lesz...

Kevés a szex, de idővel összeszokunk...