Férjem nem akar gyereket, soha nem akart. De ha a kezébe veszi majd, megszeretheti?

"Férjem nem akar gyereket, soha nem akart."

Ha mär az esküvőkor sem akart, akkor minek házasodtál össze vele?

Apu két gyereket akart.

Esküvő után két évvel meg is volt egy kisfiú és egy kislány.

Rá hét évvel fogamzásgátló és antibiotikum mellett besikerütem én.

Apu nem akart. Az egész életüket két gyerekre kalibrálták, a tesóim elég nagyok voltak már, hogy újra tudjanak kettesben járni bárhová.

Plusz akkor kezdték a vállalkozást, és szükség volt anyura.

Nos a vallalkozás csúszott, mert több lehetőség is elúszott miattam. 3 éves koromtól a tesóimra voltam sózva egész nyáron, mert a mezőgazdaság akkor pörög.

Utáltak. Volt olyan, hogy azzal szórakoztak, hogy nem szóltak hozzám. Úgy csináltak mintha nem léteznék.

Rajtam vezették le a dühüket az ellopott gyerekkoruk miatt. Mert az osztálytársaik egész nyáron jártak biciklizni, vagy a tóra, egymáshoz, de a tesóim nem mehettek, így egy idő után a barátok se jöttek.

Apu szeretett, de sosem úgy, sosem annyira, mint a testvéreimet. Velük leült tanulni, mesét olvasni, vitte őket ha tudta, engem soha.

Inkább csak vállalta az anyagi felelősséget értem.

Egyik testvérem sem akar gyereket, bátyám el is köttette magát.

Ezt nem is értem. Ha ő nem szeretné, hogy "vállalnátok"?

Egy gyerek tényleg kis csoda, annak, aki szeretné. Aki nem, nos annak nem az... mégha érzékeny ember is. Sajnálom.

Nem, nem voltam így. Mi megbeszéltük, még a legelén.

Na de ha tudtad, hogy nem akar, soha nem akart, de te szeretnél, mi a csudáért mentél hozzá?

32es vagyok.

Sokáig nem lett kimondva, az se, hogy a testvéreim utálnak, de mikor ki lett mondva, nem lepődtem meg.

Érzi az ember, ha nem kívánatos a személye.

A tesóim elhúztak otthonról úgy, hogy a nővérem még nem is volt 18.

Ezek után mégjobban szétesett a család. Apu a kocsmában volt egész nap, anyu meg a spájzalkoholizmust választotta.

14 évesen napi rendszerességgel ittam, hogy aludni tudjak, szeretetk..urva lettem. 18 évesen hozzámentem az első sráchoz, aki hajlandó volt elvenni.

23 évesen két gyerek anyja voltam.

A férjem hamar rájött, mivel is bánt igazán: figyelmen kívül hagyott.

25 évesen elvált voltam.

Ne szülj, ha szereted a férjed.

Lehet, hogy megszeretné a gyereket, vagy mint apám, vállalná. De valahányszor ránéz, ott a tüske, hogy elvetted a döntés jogát tőle, és rákényszerítetted. Évekig ott lesz, begyullad, betokosodik, fáj, duzzad.

Szerintem bárkire rákényszeríteni egy ilyen kaliberű változást gusztustalan. Egy gyerek 20 év.

Ràkényszerìtett gyereket soha nem fog úgy szeretni senki mintha igazàn akarta volna. Ha ennyire szaporodhatnékod van keress olyat aki csinàlna neked. Ne tedd tönkre se a gyerek se a pasi életét.

Hogy ezek mellé még pénzzel is sajnos törvényesen lehúzhasd.

Nàlunk én nem igazàn akarok gyereket, jó nekem nélküle,a férjem igen, alapvetően akart. De amióta rájött, hogy így sokkal szabadabban élünk, lehetnek spontàn programok , kötetlenebbek , kipihentebbek vagyunk, több a szabadidőnk, többet költhet magàra, ràm, magunkra, nem kell senkit hajtani gyerekvigyàzónak, ha bàrhovà mennénk, ...màr neki sem kell gyerek mindenàron. Ő is ràjött, hogy jó így:)+ Én mindig is fontosabb voltam és vagyok az életében, mintsem ràmerőszakoljon egy gyereket. Azt is elfogadta volna ha csak miattam nem lesz.

Ha én nagyon akarnék is, akkor sem tukmàlnàm a férjemre ha ő nem akar. Az egyik legundorítóbb női húzàs.

Beteges és felelőtlen dolog úgy gondolkodni, és gyereket csinàlni, hogy majd talàn megszereti ha kész tények elé àllítod.

Kérdező nagyon szelektíven válaszolgat...

Ha nem sikerül, mit mondasz a gyereknek? Hogy "hát megpróbáltam, nem jött be"?