Ti szerelmesek voltatok, amikor megházasodtatok?

A rózsaszín köd elmúlik, ez ok, de a szerelmet legfeljebb hagyjátok elmúlni, ez már hiba. Ha ápoljátok a kapcsolatotokat nem kell attól tartani, hogy elveszítitek egymást. Persze lesznek nehéz időszakok is, de ha stabil a házasság ezek a helyzetek csak jobban összehoznak benneteket, ha ingatag a kapcsolat ilyenkor bomlik a házasság.

A jó házasságon dolgozni kell, nem szerencse kérdése, hanem felelő párválasztás és rendszeres ápolása a kapcsolatnak.

Arra kellene használni a szerelem szót. Ami előtte van, az a lángolás, rózsaszín köd jó esetben.

Ha nem követi szerelem, az csak kéjvágy vagy kíváncsiság, kanosság, szexuális vágy volt.

Visszagondolva ma már belátom, hogy nem voltam szerelmes. Azt a szót, hogy szeretlek, nem éreztem őszintének. Csak úgy egymás mellé kerültünk a hasonló dolgaink miatt, mint érdeklődési kör, világnézet stb.

Igen sokára ismertem fel, hogy ez inkább szeretet, mint szerelem, és válás lett a vége.

Ezzel szemben a második házasságom a szerelemre épül, miközben teljesen más a napi munkánk. A 7 év alatt nap mint nap, és naponta többször mondjuk ki egy,másnak, hogy szeretlek. Minden olyan, mint az első napokban.

Erről beszélek mindig, kedves utolsó! Amíg az ember benne van egy szerelemben, mindig azt hiszi, hogy az a legerősebb, a legigazibb, a legidőtállóbb. Csak amikor elmúlik, akkor vesszük észre, hogy mindössze felejthető momentum volt az életünkben. Nehéz megtalálni az igazit, és amikor végre megvan, nehéz megtanulni, hogy a szerelmet hogyan lehet fenntartani. Nekem közel 50 kapcsolatomba, és egy elrontott házasságomba került mindez. De istenemre, megérte!

57F