Teljes elkeseredettség, reménytelenség. Ti mit tennétek?

Ennek a kapcsolatnak sztem a hagyományos értelemben vége, de kezdhettek egy újabbat.

Ahhoz, hogy mindketten boldogok legyetek, el kell engedni egymást és hagyni, hogy a másik keressen egy neki valót. Mindemellett akár maradhattok házasságban is, csak nyitottban.

Sztem normalizálódna a kapcsolatotok ettől.

Miért gondolja, hogy ez így rendben van? Hogy ennek így kell lennie?

Teljesen eltér a gondolkodásotok arról, milyen apának-anyának lenni.

Szerintem itt a gond.

Lehet hogy szülei révén rossz mintákat látott.

Párterápia esetleg?

Szerintem ő nem fogja fel, hogy az egyáltalán nem normális, hogy te boldogtalan és elkeseredett vagy.

Ha nem is érdekli, akkor tényleg itt a vége, és váljatok el csendben.

Hasonló házasságban éltem én is. Évekig próbáltam megjavítani, de ugyanez volt a helyzet: az én férjem is úgy gondolta, hogy szerinte teljesen rendben van a házasságunk. Mint utóbb kiderült, neki megvolt a "bizsergés" - mással. Én meg lehettem a házicseléd... válni természetesen nem akart, baromira kényelmes volt neki, hogy én biztosítom a stabil hátteret, míg ő éli világát. A párterápiáról hallani sem akart. Azt mondta, ha változást szeretnék, akkor változzak ÉN, tegyek még jobban a kedvére (nem szexuálisan, az intimitás teljesen megszűnt köztünk), és akkor TALÁN ő is hajlandó egy-két dologban engedni...

Az önbecsülésem a béka feneke alatt volt, és EMIATT elhittem, hogy nem tudok kilépni (nulla önbecsüléssel hogy is hinnél el az ember, hogy egyedül is tud boldogulni?).

Hosszú időbe telt, mire képes voltam kilépni, és még hosszabb időbe, amíg képes voltam felépíteni a saját életem. Nehéz volt. De megérte. Megszabadultam egy nárcisztikus alaktól, visszanyertem az önbecsülésem, és lett egy olyan társam, aki minden téren százszor jobb az exemnél: figyelmes, meg lehet vele beszélni a felmerülő problémákat, érdekli, mi van velem, az a célja, hogy én is jól érezzem magam a kapcsolatban, és a szex is szuper. És persze a gyermekemmel is jól kijön.

Én nem bántam meg, hogy kiléptem a pocsék házasságomból, nagyon nem. Nehéz volt, de megérte!

Nulla, sőt mínuszos önbecsüléssel természetes, hogy kilátástalannak látod a helyzeted.

Keress egy pszichológust, életvezetési tanácsadót.

Külső segítséggel össze tudod magad rakni.

Ahogy valtozol úgy fog változni az életed is.

Igen munkával jár de Megéri :)