Jártál már úgy hogy házasságban éltél, de volt valaki, akit nem tudtál elengedni, sok idő múlva, mindig gondoltál rá? Hiányzott?

1.

Ó, dehogyneeem! No de ezt meghagytam a képzeletemnek, elég szarul jönne ki, ha meg is tenném igaziból. Te amúgy férfi vagy? Mert én nő.

Nekem amúgy pont az az érdekes vele kapcsolatban, hogy elég felületesen ismerem, de annyit látok, hogy egy hullámhosszon vagyunk és kíváncsi lennék milyen is a felszín alatt. De azért hülyét nem csinálok magamból, másrészt hülyíteni sem akarom, mert tudom, hogy úgyse lehetne semmi belőle. Ezt ő is tudja, így marad ez a távolságtartó viselkedés mindkettőnk részéről.

1.

Még annyi, hogy én most azon az állásponton lyukadtam ki magamban, hogy rá bízom, mennyire nyit felém, úgy értem nem kérdezek tőle semmit az égvilágon, csak ami a munkával kapcsolatos, és úgy látom ő is ezt teszi. De ha elkezdene nyitni, akkor én is nyitott lennék rá, viszont én nem fogom elkezdeni.

1.

Gyereked is van a házastársadtól?

Van, mar ket eve:-)Nem, nem keresnem fel mert azota szuletett egy gyereke, ha o akar, akkor majd megtalal. Szerelmes belem, en anno tettem fele egy lepest amit sokfelekeppen lehet ertelmezni, de nem reagalt ra, en pedig tobbet nem probalkoztam.

A barataimtol tudom, hogy meg mindig szerelmes belem es abban is biztos vagyok, h a kozeljovoben osszejovunk:-))))

1.

És nála van gyerek? Ha van, akkor nem érdemes vele komolyabban foglalkozni :(

Nálunk meg fordítva van, nekem van gyerekem, neki nincs, és úgy jött le nekem, hogy elhagyná a párját, mert nincsenek valami jóban.

11 év nem hiszem hogy olyan nagy akadály lenne. Gyakran találkoztok?