Van olyan múltbéli szerelmed, ami "nem múlt el" vagy legalábbis időről időre visszatér? Mesélj róla.

7 éve kerülgetjük egymást egy sráccal, azóta neki menyasszonya van, nekem vőlegényem. Közben én lassan 2 éve külföldre is költöztem. De néha még mindig rám ír, és vár haza.

21L, 23F

Nem éreztem konkrét szerelmet iránta, csak barátok voltunk a lánnyal, viszont nagyon-nagyon meghatározó személy volt az életemben.

Általános iskolában ismerkedtünk meg és kábé egy évig tartott a barátságunk, aztán egy hülyeségen összevesztünk, én pedig túl büszke ember voltam ahhoz, hogy bocsánatot kérjek.

Ma már átkozom magam, amiért nem kaptam két kézzel utána. Tény, hogy azóta már megváltozott, már nem olyan kis mosolygós, jóindulatú lány, mint amilyen hetedik osztályos korában volt, szóval ma már nem is kérnék annyira a társaságából, de ennek ellenére rendszeresen eszembe jut.

Akkoriban nem voltam túl közkedvelt a sulimban, ő viszont minden előítélet nélkül barátkozott velem és elhittem róla, hogy komolyan élvezi a társaságomat.

Nem is azt sajnálom a legjobban, hogy már nem igazán tartjuk a kapcsolatot, hanem azt, hogy tényleg egy hülyeség miatt hullottunk szét és csak egy kicsit kellett volna megerőltetnem magam, hogy megakadályozzam.

De legalább tanultam az esetből.

22/F

... " Az első szerelem, olyan mont egy látomás. Az első szerelem legfeljebb egy kézfogás. Az első szerelem mégis szebb a többinél. Az első szerelem mindhalálig elkísér !"( Máté Péter )

Az első szerelem nincs kórhoz kötve. Hinnéd, fiatalon hogy ő a nagy Ő " S az évek szállnak mint a percek " És egyszer......