Bántaná az önérzeted, ha a menyasszonyod nem szeretné a neved felvenni?

"Mert onnantól családot alapítunk és nem független emberek leszünk, külön névvel. Ez így normális." - Akkor fel kell venni egymás nevét kölcsönösen, hiszen az úgy nem fair, hogy a párod felveszi a nevedet, te meg maradsz az eddigi neveden... :-)

Én még nem tudom, hogy lesz, amikor ez aktuális lesz nálam, már 30 elmúltam, eddig a születési nevemen, nagyon idegenkedem a "né" formulától, és pillanatnyilag úgy érzem, szokatlan lenne bármilyen új név. De majd eldől, mire oda kerülök. Minden esetre szeretném, ha olyan párom lenne, aki nem erőltetné a névváltoztatást, mivel vannak olyan nevek, amiket semmi pénzért nem vennék fel. A nevemről szeretnék magam dönteni.

És miért ne lehetne a Kovács Tóth Aranka helyett a férje Tóth István? :))))

Az, hogy erre a kérdésre, hogy válaszolnak egyesek nagyon tükrözi, hogy mennyi a birtoklási vágy benne, aki azt írja, hogy nem kell neki emancipált, független nő, az szerintem olyan pasi aki otthon az asszonynak kuss a neve módban él (vagy legalábbis szeretne).

75%oshoz hasonló emberkék követelik csak ezt az idejétmúlt dolgot, akik nem társat, hanem alattvalót akarnak maguk mellé.. (Birtoklási mánia, komplexus körítéssel?) Vegyél inkább kutyát, az körbeugrál...

Történelmi értéke ennyi erővel annak is van, hogy levagdossuk a tolvajok kezét, de szerencsére az ilyen szintű morbiditást még a legelvetemültebb hagyomány fanatikusok sem kérnek számon.

Én először akkor szembesültem ezzel, amikor egy 13 évvel idősebb pasi örvendezett annak, hogy húdekirály, az ő felesége Dr. Kovács Istvánné lesz, mikor mondtam neki, hogy nem úgy megy az, a nevemet nem hagyom, minden amit elértem az én saját nevemen van, így ismer mindenki, ha ragaszkodik felveszem kötőjellel az övét is, de ennél többet ne várjon, volt ott cirkusz, hogy én nem szeretem, becsülöm, pedig milyen szép neve van, holott semmi ilyenről nem volt szó, csak szeretem a saját nevem, ezen ismernek, ezzel szeretnék maradni. Vége is lett a kapcsolatnak.

A férjem is meglepődött, neki első perctől megmondtam, hogy ha házasságra kerül a dolog vagy kötőjel vagy marad az én nevem,de ő legalább képes volt felfogni, hogy nem ellene irányul ez az egész.

Az én férjem rám bízta a döntést, én ezt tartom normálisnak. Örült, hogy felvettem a nevét (né verziókat kizártam alapból), de azt sem élte volna meg tragédiának, ha nem veszem fel.

Amúgy kötőjeles lettem. Szerettem volna felvenni a nevét, összepasszolnak az enyémmel, nem hosszú, ezért lett kötőjeles. És lehetőség szerint a saját nevem is szerettem volna megtartani. A másik megoldás még a szimpla vezetéknévcsere lett volna. Sose lettem volna né. Nem vagyok senki toldaléka... Akinek ez probléma, ahhoz nem megyek hozzá és kész. Szerencsére a férjem nem gondolkodik idióta módon, hogy ez gond legyen neki.

14

Szerintem elég undorító a hozzáállásod. Látszik, hogy a tulajdonodnak tekinted a feleségedet. Mi a baj? Azt hiszed ha -né nevet visel nem környékezheti meg senki? Elárulom, ez nincs így. Egy né nem akadályoz meg egy férfit abban, hogy ráhajtson, ha úgy alakul.

Súlyos birtoklási mániában szenvedsz amit kezeltetni kéne.