A férjem szeretne külföldre költözni én viszont nem. Mi lehet erre a megoldás?

attól függ hogy éltek itt,ha elvagytok itt is akkor felesleges belevágni ilyenekbe....ha meg nagyon szegények vagytok talán megéri

de neked így is úgyis sz**r lesz odakinn,ő saját maga szempontjából nézni

Én nem vágnék bele, csak ha itthon semmiképp nem boldogulnék, vagy beszélném a nyelvet és kint már le lenne rendezve valami jó kis munka, lakhatás, minden.

Neked van itthon valami normális munkád? Mert akkor azt is meg lehet csinálni, hogy a férjed kimegy pár hónapra és majd meglátja, mit talál.

Hallani egyébként sikertörténeteket, hogy csak úgy kimentek külföldre a nagy semmibe és hurrá, meggazdagodtak, azóta is ott élnek, de sajnos nem mindenkinek így sikerül, én több olyat ismerek, akik hazajöttek, mert nem sikerült. Úgyhogy három gyerekkel én sem vágnék neki a bizonytalan vakvilágnak.

Máshol is úgy csinálják, hogy kimegy az egyik, keres munkát, megcsinálja a helyet a családnak, aztán mennek csak utána. Maximum így van értelme.

Külföldön élünk, ahogy több barátnőmék is, tudok írni arról, hogy nem kolbászból van a kerítés.

Több szempontot figyelembe kell venni nálatok:

- nyelvtudás ÉS szakma

- gyerekek (és a gyerekek életkora)

- célországban megélhetési, lakhatási viszonyok

Nyelvtudás ÉS szakma: ahová mennétek, van-e kereslet a férjed és/vagy a te szakmádra? Ha igen, mennyi az éves bruttó, ebből mennyit vonnak?

Hajlandóak vagytok-e lentebbről kezdeni? Alábbadni mind szakmaim, mind lakhatás szempontjából?

Mennyi segítségetek van jelenleg? Milyen a viszony a barátokkal, családdal? Ha nagyon összejárósak vagytok, akkor ez nagyon hiányozhat kint.

Ha angol nyelven tud, gondolom Nagy-Britanniát nézte ki a férjed. Tisztában van-e azzal, mennyiben kerül ott egy lakás? Mennyi a megélhetés? Mennyi maradna a fizetéséből?

A gyerekek, amennyiben még nem iskoláskorúak, ki lehet velük menni, ha nagyobbak, úgy már sokkal nehezebb. Ha úgy döntötök, hogy mentek, mindenképpen el kell kezdeni az adott nyelvből foglalkozni a nagyobbakkal, utánanézni, hogy helyi oviba/iskolába hogy megy a beiratás, emnnyi a várakozási idő az oviknál, stb.

Angliában London és környéke az, ahol nagyon nincs kolbászból a kerítés, egy mosogatói állásból nem lehet egy ekkora családnak normális lakást bérelni, csak nagyon gáz helyen. Barátnőmék Readingben laknak, nagy mázlival találtak olyan szobát(!) egy házon belül, amit bérelhetnek 500 fontért, még normális környéken. A barátnőm nettója kezdetben, mikor kiment 900 font körül volt. Ha egyedül kellett volna megélnijük ebből a barátjával, nem lett volna egyszerű, és ők csak ketten voltak.

A babysiter, bölcsi drága kint, tehát ameddig oviba nem tudnak járni, addig nem alószínű, hogy el fogsz tudni menni dolgozni, vagy ha mégis, akkor nagyobb áldozatok árán.

Most, hogy felsoroltam ezt a sok dolgot, mégsem beszélnélek le titeket egyértelműen. Nem írsz arról, hogy milyenek most az otthoni körülményeitek? Mennyire tudtok megélni? Van-e a férjednek munkája? Neked milyenek az elhelyezkedési lehetőségeid, ha a gyerekek nagyobbak lesznek, és visszamész dolgozni?

Nagy-Britanniának is van sok szép, élhetőbb része, vannak máshol is városok, ahol munka azért még van, de normálisabbak az albérleti árak. Egy öttagú családnak, ahol csak az egyik fél dolgozik, így sem lesz kolbászból a kerítés, hacsak nem olyan hiányszakmáról van szó, amit ráadásul nagyon jól meg is fizetnek.

A gyerekeknek viszont jobbak lesznek a lehetőségeik, a kezdeti árható iskolai nehézségek után nagyon jól meg fognak tudni tanulni angolul, és jók lesznek a későbbi lehetőségeik, Magyarországra viszont nagy eséllyel nem fognak visszaköltözni. Ez a lehetőség mondjuk akkor is fennállna, ha ott nőnének fel, de így azért még valószínűbb.

Barátságokat kint is ki lehet alakítani, csak akarni kell. Csakhogy a legtöbb, "kényszerből" kiköltöző anyuka a magyarországi barátai, családja után sóvárog, és nem fordít elég energiát arra, hogy megismerjen kint másokat, csak amolyan fél lábbal van ott. Ha úgy döntötök, hogy kimentek, nagyon javaslom, hogy te ne tegyél így, mert ezzel a saját dolgaidat nehezíted meg.

Mi Németországba költöztünk, gyakorlatilag semmilyen némettudással, az angollal találtam gyakornoki munkát, de meg kellett tanulnom németül, amit meg is tettem, így most a végzettségemnek megfelelő munkában dolgozom. Átképeztem mondjuk magam, mert az otthoni diplomám itt nem sokat ér, de az itteni képzési lehetőségek nagyon széleskörűek, és támogatja őket az állam, így fizetnem nem kellett érte.

Az elején a férjem gyakornoki fizetéséből éltünk, meg kellett húzni a gatyaszíjat az első időkben, de találtunk szép környéken szép lakást megfizethető áron, megszerettünk nagyon sok mindent, például, hogy itt nagyon jók a bicikliutak, és azzal is járhatunk munkába, szép tiszta, rendezett a környezet, bár csak egy kisebb város van a közvetlen közelben, mégsem volt lehetetlen belátható időn belül mindkettőnknek munkát találni.

A megélhetés persze itt is pénzbe kerül, de mivel mindkettőnknek sikerült végül a végzettségünknek megfelelő területen elhelyezkedni, van egy átlagos fizetésünk, amiből nagyon szépen félre tudunk tenni, de mi még csak most várjuk az első gyermekünket. Egy pillanatig nem bánom, hogy kiköltöztünk, sokkal nyugodtabb itt az élet, bár a barátok és a család hiányzik, ezért évente négyszer hazajárunk.

Közben a tesóm is elköltözött egy másik országba, amit imád, mi viszont csak olyan fél lábbal vagyunk itt, szeretnénk közelebb költözni majd középtávon Magyarországhoz, hogy többször haza tudjunk menni. Tesóm ezzel szemben teljes szívvel ott él, ahová költözött, ez nagyon meglátszik azon, hogy milyen mélységű kapcsolatokat alakított ki maga körül, és ennek megfelelően nagyon jól is érzi magát, míg mi a férjemmel hiányoljuk az otthoniakat. Persze ettől függetlenül újra így csinálnám.

Ne vesd el a férjed ötletét, nézzétek meg a kérdést több oldalról. Számoljátok ki, hogy hogyan élnétek meg kint, ahogy azt is, hogy otthon hogyan éltek meg. Ne feltételezett összegekben gondolkodjatok, hanem a célország konkrétan kinézett városában tudjátok meg a béreket és a költsgeket. Gondoljátok át, hogy mennyi időre akartok kimenni.

Ha olyan a férjed szakmája amúgy, miért nem néz Bécsben munkát? Ott van lehetősége angoltudással állást találni, ha olyan a szakmája, és akkor oda lehet költözni a határ mellé, még magyar területre, de átjárhat Ausztriába dolgozni, ez nem lenne esetleg opció?