Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Te mit tennél, ha ebben a helyzetben lennél?
Röviden, 1 éves a gyerekünk, de én megőrülök a párom mellett. Nem szeretem már, nem is fogom. Szerintem ő sem szeret, folyamatosan (!) bunkó velem, úgy beszél velem/hozzám, mintha a seggéből rángatott volna ki. Számtalanszor kértem, üljünk le, beszéljük meg ( ő sosem kérte), és mindig megígérte, változik, sose történt semmi. Én megváltoztam amiben meg kellett.
De elegem lett, most telt be a pohár. Fiatal vagyok még, zárkózott, önbizalomhiányos, depressziós és életunt. Nem tudok örülni semminek. Már azt sem tudom milyen érzés boldognak lenni. HÁla isten nem vagyunk házasok.. Hogy miért lett gyerekem egy ilyen embertől? Mert csak a gyerek születése óta romlott meg a viszony..megszűnt a szex, a tisztelet, a szerelem, a bizalom.
Egy dologtól félek. Nagyon nehéz a gyerekkel, és ha elküldöm, nem tudom hogy fogok vele boldogulni egyedül..Nyeljek, vagy legyek bátor, lépjek, és adjak esélyt neki is és magamnak is új szerelemre?
Én azt tudom neked tanácsolni, hogy olyan hamar lépj ki a házasságból amilyen hamar csak tudsz. Az írásoból legalábbig az jön le hogy ez nem új probléma, hanem már régóta raklat a dolog. Ha anyagilag megteheted, és ha a munkahelyed is megengedi akkor lépj, mert egyre csak roszabb lesz. A gyerekek is megérzik a feszültséget, arról nem is beszélve hogy boldogtalan párkapcsolati példát fog magam előtt látni. Sajnos sokan gondolják hogy inkább együtt maradnak, hogy legyen apja/anyja a gyereknek, de sajnos én ezt átéltem. És szerintem mindenki megérdemli a boldogságot, és ha te is arra vágysz akkor lépj!
Biztos hogy nem lesz könnyű, de ha belegondolsz, akkor minek is élnél egy olyan kapcsolatba, ahol nem tisztelnek és nem szeretnek, miközben megtalálhatod azt az ember, aki boldoggá tesz téged. Szerintem mindenkit lehet szeretni, és tisztelni. Tehát én nem adnám fel!
ÍRtad hogy fiatal vagy, akkor még főleg előtted az élet. :)
Ne félj az egyedülléttől.
Én is egyedül nevelem a gyerekem, nem mondom, hogy könnyű, de nem bánom. Ahogy nő a gyerek, úgy lesz egyre könnyebb.
Semmi értelme így tovább húznod, ha van melód és eltudod tartani, adj magadnak esélyt a boldogságra!
Sok sikert!
Ha már ennyire megromlott köztetek a dolog akkor szerintem itt nincs miről beszélni. Hagyd ott! Azt írod a pici eltartásával nem lesz probléma,így még inkább azt mondom,hogy lépj!
Írod,hogy még fiatal vagy,hát add meg magadnak az esélyt,hogy olyan társat találsz akit szeretsz,ő viszont szeret,akit tisztelhetsz,és ő is tisztel téged.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!