Mit lehet kezdeni egy elutasító, depressziós férjjel?

"Ez annyira könnyű lenne :VÁLÁS???"

Egyetlen szóval nem mondtam, hogy könnyű! De a környezetemben nem egy házasságot láttam már tönkremenni hasonló okokból. Ilyenkor a férfiak viselkedése sajnos nagyon egy sablonra épül. Kevés az olyan, aki képes felfogni és elfogadni a helyzetét, és még kevesebb van, aki képes tenni is érte. (Ők sem azok közül kerülnek ki, akik ennyire mereven elutasítóak.)

Amit írtál, az helytálló. De az is, hogy talán nem kéne az életünket elcs..szni - rosszabb esetben a gyermekeink gyerekkorát, és talán ezzel együtt az életét is - csak azért, mert ő túl makacs ahhoz, hogy egyetlen aprócska lépést is tegyen.

A depresszióról tudom, hogy betegség, méghozzá adott esetben nagyon súlyos is lehet. Az viszont, hogy valaki makacs, és semmit nem hajlandó tenni, az egyszerű jellemhiba.

Nem is azt mondtam, hogy egyből menjen, és adja be a válópert, viszont hosszabb távon ez semmi jóra nem vezet. Magától egy depressziós ember nem fog kigyógyulni.

A normáimmal nincs semmi probléma, és ezt nem csak én magam mondom. Csak a betegséget a jellemhibával ne keverjük össze. Azt meg, hogy akivel egyszer egy párt alkotunk, azzal örökké együtt kell lenni, tök mindegy, hogy tönkremegyünk-e benne, nem osztom. Ha mindenki minden jellemhibát eltűrne, a világon mindenki az első párkapcsolatával élné le az egész életét.

Neki is meg kell mondani: vagy tesz valamit a helyzet javításának érdekében, vagy pedig vége. Drasztikus vagyok? Csupán nem osztom azt, hogy az embernek kötelessége lassan tönkremenni a másik makacssága miatt. Mert itt nem a depresszió a legnagyobb probléma, hanem a makacsság, hogy csakazértse tenne egy lépést sem.

Egyébként nem vagyok egészséges. 7 évig küzdöttem a depresszióval, és amikor kilábaltam belőle, akkor meg a poszttraumás stressz-szindrómához lett szerencsém.