Miért gond az hogy nem akarok számomra idegen, rokonokat meghívni az esküvőmre?

Az esküvőtök a ti dolgotok, nem?

Szűk családi-baráti kört kell kikötni, a pénztárcátok is jobban jár, meg a hangulat is.

A vastag betű alapján már elkezdtem volna a papolást, h ez nem a te esküvőd, hanem a pároddal közös és mindkettőtöknek joga van azt meghívni, akit akar - nyilván ésszerű keretek között. A kifejtés elolvasása után azonban (mivel a te rokonaidról van szó), azt gondolom, ez a te döntésed kell, hogy legyen. A saját családjából szerintem tényleg azt hívja mindkét fél, akit szeretne (mondjuk jó esetben nagyjából egyenlő létszámmal számolva). Az, hogy ki, mit gondol, le van szarva, a lényeg, h ketten értsetek egyet.

A szüleidet gyakorlatilag elhagyod az esküvővel, mostantól a pároddal ketten lesztek a szűk család (amíg nincs gyerkőc), szóval nektek kettőtöknek kell eldönteni mindent. A többi ne érdekeljen.

Esküdjetek külföldön, hívd meg a szülőket/nagyszülőket/tesókat, nekik ajánljátok fel, hogy fizetitek a költségeket.

Mindenki mást is hívjatok, ha úgy akarják, aztán fizessék a maguk útját, szállását, etc.

Úgyse jönnek el. Problem solved.

Nem tudom. Mi meghívtuk a rokonokat. Akikkel annyira nem tartjuk a kapcsolatot (szüleim igen, de velem pl 10 éve nem találkoztak), azok megköszönték a meghívást és jelezték, hogy nem jönnek el. Nekünk tiszta volt a lelkiismeretünk, hogy a tőlünk "elvárt" protokollt tartottuk.

Egy-kettő mákvirág úgyis lesz az esküvőn, azokkal meg nem kell foglalkozni.

Akkor rontod el a napodat, ha rástresszelsz, hogy kik vannak ott. Nem kell vele foglalkozni, élvezd ki, hogy összeházasodtok.

Te esküvőd, a ti napotok, nehogy már!

A "rokonság" amúgy is szinte végtelen kör, valahol úgyis határt kell vonni.

Szia!

Én annyiban tudok segíteni, hogy leírom, mi hogy jártunk.

Szűk családi körben tartottuk az esküvőnket. (Nagy esküvő esetén 130-140 fővel számolhattunk volna. Hitel erre nem akartunk felvenni.)

A párommal nagyvárosban élünk, a rokonok (8 tesvér és a családja) falun. Mind egy faluban.

Nálunk abból volt a probléma, hogy az én tanúm, nem a "keresztanyám" lett - aki csak papíron az.

Meg is van a harag, de engem nem érdekelt. Akkor egy kicsit bántott, (másképp gondolkozunk ők is és én is), de mára már elfelejtettem volna, ha nagyon beteg nagymamámat ki nem kezdni keresztanyám anyja. Mama közel a 80-hoz és egy héten kétszer sír a telefonba, hogy a betegségből adódó fájdalom miatt szeretne meghalni. :( És még a piszkálódást is el kell viselnie. Tudhatod, faluban, hogy mennek ezek.... :(

Nagyon szemetek az emberek. És sajnos a rokonait nem tudja megválogatni az ember.

Kívánom, hogy dönts helyesen! :)

Sok boldogságot kívánok Nektek! :)