Ki az, akinek a házasságában volt már olyan nagy válság - amit végül sikerült megoldani? Hogyan?

Volt ilyen... hát nagy levegőt kell venni, az biztos.

Minket is a gyerek középpontba állítás hozott megint össze, jól döntöttünk, hogy ki-ki lenyeli a rá eső lenyelendőket.

Meg nem voltunk ugyan hazasok, de mar 1,5 eve egyutt eltunk, 5. eve voltunk egyutt. Fel evig volt nagyon nehez, vegul kozos elhatarozassal szakitottunk, mindketten azt hittuk, hogy a masik mar nem szeret minket. Nem tudtuk megbeszelni a gondokat, mert pontosan magunknak sem tudtuk elotte megfogalmazni, es mindketten konfliktuskerulo tipusok voltunk, akik nehezen mutatjak ki az erzelmeiket. Hianyoztak az igazi, belulrol jovo kozos celok is. Szakitas utan meg aznap megdobbentunk mindketten, hogy mennyire kivagyunk keszulve attol, hogy onnantol nem leszunk egyutt. Ez valamit megnyitott bennunk, es egy atbeszelgetett es atzokogott ejszaka utan mindketten rajottunk, hogy rosszul gondoltuk es kezeltuk a dolgokat, es barmit megteszunk, hogy egyutt maradjunk, meg terapiara is elmegyunk, ha kell.

Ujra egymasra talaltunk, uj szokasokat alakitottunk ki, es figyeltunk arra, hogy kommunikaljunk. Megtanultuk, hogy ki kell fejezni az erzeseinket, nem lenyomni es gyujtogetni. Azota eltelt par ev, osszehazasodtunk, es jobban szeretjuk egymast, mint valaha.