Lenne ebbol boldog hazassag, ha 22evesen felesegul mennek egy 36eves ferfihez?

4-es, érdekelnének a tapasztalataid a házasságról 15-3-20 év távlatából!

Ohh, megjelent egy s*ggét földhözverő mindentudó, aki találva érzi magát a kommentemtől. Volt korkülönbséges kapcsolatom, és nem ért véget jól. Mint ahogyan körülöttem senkié sem. Az együtt töltött 5 év alatt csak mélyült köztünk a szakadék, hiába éltünk együtt, akkor is más időszakát éltük az életünknek. A saját esetemre bő 10 év távlatából tekintek vissza, úgyhogy reálisan meg tudom ítélni, mi volt a baj, és mennyire akartuk csak erőszakolni azt, ami nem ment. Én nem mondtam, hogy szakítson a kérdező, de a kérdést ő maga sem tette volna fel, ha nem lenne bizonytalan. A hasonló cipőben járó szerelemtől fanatikus fiataloktól, apakomplexusban szenvedőktől vagy tapasztalatlan felnőttektől - mint gondolom te, 6-os - viszont kizárólag rossz tanácsot fog kapni. Aki már 10-20 éve él egy ilyen kapcsolatban, vagy szakított, az tudja csak, hogy mennyi buktatója van, és mivel lehet megelőzni őket. Neked talán van ilyen tapasztalatod, amit meg tudsz osztani a kérdezővel? Mert a szűkszavú, lázító hozzászólásodból ez nem látszik.

Lázító? - hogy te milyen jópofa vagy!

Most akkor majd lázadás lesz?

Szűkszavú vagyok, és e közben pontos.

Szóval nem voltál még házas, és tíz éve vége lett egy kapcsolatnak, ahol volt körkülönbség.

Vérlázító ez a mellébeszélés, miért jó?

22 év házasság és egy másik 14 éves élettársi kapcsolat alapján mondom, hogy a kor csak az egyik dolog, a közös értékrend, gondolkodásmód, tervek, - ezektől lesz jó egy házasság.

Az tényleg nem jó jel ha egy jellemzőtök alapján idegenektől vár a kérdező segítséget, a barátok, család, hogy látja? Arra se adnék sokat, de azért megfontolnám.

Ha jól kijöttök és minden rendben van, egyeznek a céljaitok, elfogadjátok egymást úgy, ahogy vagytok, akkor lehet.

Ellenben nekem nincsenek jó tapasztalataim. Én 24 évesen szűrtem össze a levet egy 37 éves férfival. Az érzelmek a helyén voltak, de nem tudtam elfogadni, hogy ennyire más-más életszakaszban járunk. Neki már megvolt a saját felépített élete, nekem még nem volt semmim. Őt ez nem zavarta, de engem nagyon. Elképzelt tervei voltak, ahogy nekem is, csak éppen a kettőt sok esetben nem lehetett összeegyeztetni.

Ezen felül, ami számomra nehéz volt, hogy ő férfiként jobban sürgette a család témát, mint én nőként, hiszen ő jócskán benne volt már a korban, én úgyéreztem, azért ezt alaposabban meg kellene fontolnunk, nem hirtelen beleugrani bármibe is. Vége lett.

Ennek ellenére a közvetlen családomban van ellenpélda is. Kicsit későbbi házasság ugyan, de 30 évet leéltek egymás mellett ennél nagyobb korkülönbséggel. Az más kérdés, hogy a férfi néhány éve halt meg 87 évesen, a felesége 73 évesen maradt egyedül, amikor jó esetben még nem kellett volna neki. Nagyon nehezen élte meg.