Elég a házassághoz az, hogy "jól megvagyunk"?

Szerintem eleg.

Mivel a nagy szerelembol lehet a legnagyobbat esni, es ez szinte biztos, mert akarmekkora egy szerelem akkor is elmulik egyszer. Utana meg van a nagy hianyerzet, hogy en nem ilyen lovat akartam, ez nekem nem jo, es jon a mecsalas, hazugsagok stb.

Ahogy valaki írta, a szomszéddal is jól megvan még sem megy hozzá.

A kérdésed alapján kevés. Szánalmasan kevés... Ennyi az érdem, hogy nem veszekedtek, nem iszik, nem cigizik?

Vagy nagyon szerencsétlenül tetted fel a kérdést.

Nézd, az, hogy jól megvagytok, nem veszekedtek, az jelentheti azt is, hogy azért van ez, mert éltek egymás mellett, mint a szobatársak, sodródtok az árral.

Egy házassághoz, egy élethez ez kevés. El lehet vegetálni, de akkor kb. akárkihez hozzámehetsz, akivel épp nem utáljátok egymást.

Közös hobbi, közös érdeklődési kör, a másik tisztelete, szeretete, elfogadása, közös célok, azonos szellemi szint, azonos gondolkodás az alapvető dolgokról pénz, szex ilyesmi. Hogy mindketten a másikból a legjobbat hozzátok ki. És akkor beszélhetünk arról, hogy esetleg elég.

Egy barátnőm így ment férjhez. Egy kép alap + egy mester diplomával rendelkező nőről van szó, aki 8 év után egy olyan pasashoz, aki elvégezte az általános iskolát, akivel nem tud beszélgetni, aki egy műveletlen tuskó, akivel sem a barátai sem a családja sem tud beszélgetni. Akivel a pénzt teljesen másképp kezelik, akivel évente egyszer mennek valahova, pedig ő vágyik, őt minden érdekli, de a pasast semmi. És neki elég. Megalkudott és hozzáment.

Mert nem iszik. Mert nem veszekednek. Mert mi van, ha csak rosszabbat talál? Nem boldog. Soha nem is lesz az.

Nem tudom sajnálni.

Ő döntött úgy, hogy neki ez elég. Kifelé persze játssza, hogy minden oké. Sőt mikor anno el akarta hagyni (mert amióta csak együtt vannak arról beszél, hogy mennyire nem jó neki ez a kapcsolat, akkor mindig mondta, hogy de mit gonodlnak majd, mert mondják nekik mások, hogy olyan jól megvannak. Persze, kiöltöznek, ülnek egymás mellett az asztalnál, ha véletlen kimozdulnak és mosolyognak. És neki ez elég, hogy mások rájuk néznek és azt gondolják biztos jó az életük. Otthon meg, van a semmi. De legalább van. Van akinek ez megfelel. Isten áldja!