Ha a férjet elhagyja a felesége egy másik férfiért, akkor miért kellene egyesek szerint a férjnek minimum a Dunának mennie?

Látom, nagyon nem akarod érteni, amit írtam, kérdező. Mindkét részről megérett már a szakítás egy olyan kapcsolatban, ahol az egyik megcsalja a másikat, esetleg elhagyja valakiért és a másik seperc alatt túl lép alatt lelkileg.

Olyan szerintem nincs, hogy sok éve boldogságban, szerelemben, igazán mély szeretetben élek együtt valakivel és egyik pillanatról a másikra már nem érzek iránta semmit sőt, egy-két hét alatt beleszeretek valaki másba.

De olyan is van, amikor tényleg voltak érzelmek, nem is múlnak el olyan könnyen, mégis beleugrik az illető egy másik kapcsolatba. De gondolom, ez nem vonatkozik az adott esetre.

Egyébként soha senkit nem ítélek el, hogyan dolgozza fel a szakítást, válást, vagy azt, hogy csúnyán átverték, megcsalták, ez mindenképpen egy nagy trauma. De úgy gondolom, érzelmileg kicsit veszélyes rögtön új kapcsolatba ugrani, ha az előző iránt igazán mély érzelmeket tápláltunk.

Ha meg már nem tápláltunk annyira mély érzelmeket, akkor fogadjuk el és lépjünk tovább.

A visszafogadásnak meg nem igazán látom értelmét, persze ez is két ember magánügye.

10-es voltam.

Kérdező (#4), gyerek volt a történetben? Bár annyira nem érdekes, csak ha nem, akkor a hardfemik alkotják a hőbörgő tömeget - akik szerint a férfinak el kellene alélnia a megtiszteltetéstől, ha egy NŐ szóba áll vele - ha igen, akkor meg az ősanyucik - akik szerint a férfinak egy kötelessége létezik, feltétel nélkül rajongani és kiszolgálni a Babóka-istenséget, meg az ANYÁT, aki "megszülte neki" ezt a CSODÁT...

A két legirritálóbb női réteg, nagy ívben kerülendőek...

Nyugodtan lepontozhattok, általában fáj az igazság, de még ha elvágod az ujjad sem gyógyul be két perc alatt, hát még ha valakit szerettél. Úgyhogy tény, hogy egy olyan kapcsolatban, ahol az egyik megcsalja és elhagyja a másikat az ő részéről sem, de aki azt állítja, hogy ezen pillanatok alatt túl van érzelmileg, jöhet a következő, a részéről sem voltak már igazán mély érzelmek. Ez a kapcsolat döglődött.

Igazából kár is több szót pazarolni rá. Ha mindkét félnek lenne egy kis józan esze, egyikük sem foglalkozna többet a másikkal.

Nem a Dunának menésről van szó. Tudod egy pár hónapos kapcsolat esetén még megértem, hogy szakítás után hamar elkezdenek a felek élni az életüket, szórakoznak stb.

De nem egy évekig tartó házasság után. Aki egy ilyet azonnal képes lezárni, gyászidőszak nélkül, az NEM szerette már a feleségét.

Kérdező, szerinted itt ki volt az, aki azt mondta, hogy a feleség szerette a férjét, ha elhagyta és megcsalta? Ki? Egyet mondjál, mert én egy ilyet sem olvasok itt, akárhogy meresztem a szemem.

Csak azt mondjuk, hogy ha valaki mélyen szereti a másikat, szerelmes bele, akkor az biztos nem lép túl egy ilyenen egyik pillanatról a másikra.

Ha mégis, akkor nyilván már a részéről sem voltak olyan mélyek az érzelmek (ez természetesen nem azt jelenti, hogy ő volna a hibás, hiszen a feleség csalta meg).

Vagy a másik lehetőség, hogy nem is lépett még igazán túl rajta, csak beleveti magát az életbe, hogy felejtsen.