Meddig tolerálnátok, ha a férjetek/feleségetek munkanélküli lenne?

Manapság sajnos bárki kerülhet ilyen helyzetbe. Nagyon nehéz munkát találni, főleg normálisat, vagy legalább elfogadhatót. Ettől még nem vagy semmirekellő.

Egyébként meg mi az, hogy nem dolgozol? Dolgozol te eleget, vezeted a háztartást, satöbbi. Csak épp pénzt nem kapsz érte.

Az én párocskám fél évig tűrte. Aztán kidobott. Persze elvárásai neki is voltak: csak délelőtt dolgozzak, ne menjek túl messzire, bizonyos összeget haladja meg a fizetésem, stb. És mivel ezeket a dolgokat nem tudtam egyszerre összehozni, így állás nélkül maradtam, majd kiadta az utam.

Minden bizonnyal jobb ez így, ma már nem is bánom, sőt azóta jó munkahelyem van. :)

De szerintem nem szabadna ennek a dolognak meghatároznia egy kapcsolatot, főleg ha látja a kedves, hogy az illető szenved, és minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy elhelyezkedjen. Ha ebben az esetben képes a társam kidobni, akkor az annyit is ér.

Igen 14-es, és szerintem nem csak anyagilag jártál jól, egy nagy tévedésed is korrigálódott.

Miféle "pár" az ilyen?

Párom velem sem érezteti,hogy 5 éve itthon vagyok 0 keresettel! :S

Engem nagyon zavar és küldözgetem az önéletrajzokat,akár szaros 80ezerért is,de sehol semmi.

Közre játszik,hogy 2009 óta vagyok itthon GYEDen/GYesen,ami most szeptemberben járt le második gyerkőcöm után.Hiába járnak már oviba és vagyok szabad,mikor nem találok olyan munkát,ami ne 3 műszakos vagy délután esti lenne. Ez az egyetlen kikötésem,hogy reggeli/hajnali kezdős legyen,hogy a gyerekeket el tudjam hozni az oviból,mert párom akkor még dolgozik s nem megoldható,hogy ő hozza el őket. :(

én is bármeddig komolyan! ha van annyi pénzem, hogy kettőnknek elég legyen,akkor elviselem,és pontosan tudom milyen undormány a helyzet az utóbbi 16 évben Mo-n!

Egyébként amiben tudok segítenék,ismerősöktől és megkérdezném,nem tudnak-e valami melót!