Ha valaki fizetetlen gyakorlaton van, ugyanúgy eltartottnak minösül?

Az eltartott minden érzelmi felhang nélkül az az ember, akinek nincs vagy nem elégséges a jövedelme ahhoz, hogy a sjaát szükségleteit abból maradéktalanul finanszírozni tudja.

Ez ténykérdés.

Ha te tanuló vagy gyakorlaton, akkor ebben az értelemben te is eltartott vagy, ahogyan pl. eltartott a gyermek is, eltartott az egyetemista diák is (ha nincs pl. magas ösztöndíja vagy munkabére), de eltartott lehet az ellátást nem kapó munkanélküli családtag, de akár az idős, kisnyugdíjas rokon, akinek a felnőtt gyermeke besegít a rezsibe, vagy az alacsony rokkantellátást kapó sérült ember is.

Ezzel semmi baj nincs, mert vannak ilyen élethelyzetek és ezért vagyunk emberek, ezért van társadalombiztosítás, szociális háló, egymást szerető és segítő családtagok, hogy ne haljon meg mindenki azonnal, akinek egyetlen ilyen napja is akad az életében (és mindannyiunknak akadt már, hiszen voltunk gyerekek, betegek stb.)

A kérdés másik fele az én értelmezésemben a lusta, haszontalan félről szól, akinek az állapota, tanulmánya, életkora, egészsége nem indokolja az eltartását, csak szimplán lusta vagy számító vagy egyszerűen csak szerencsétlen. Ez egy másik kategória és szerintem azért korántsem egyenrangú azzal erkölcsileg, mint az előző bekezdésben leírt.

Jogilag természetesen ő is eltartott pont ugyanannyira, mint a "hasznosabb" társa- az erkölcsi, érzelmi megítélése lehet más.

Egyébként pedig ha egy párkapcsolatban nem okoz problémát, akkor miért kellene elítélni akármelyiket is?

Nekem is szimpatikusabb a tevékeny ember (a tevékenység nem feltétlenül jövedelemszerző ugye...), mint a lusta, de ez az én értékrendem.