Hogy lehet szeretni egy ilyen embert? Szerintetek tényleg szereti?

A szüleim nem olyan rég váltak el, de anya pár hónappal utána férjhez ment és mi ketten ideköltöztünk a férjéhez. Előtte ők ugye csak ritkán találkoztak, és minden nap csak neten beszéltek. Szóval kezdjük ott, hogy szerintem eléggé elsiették a dolgot, szerintem nem is ismerték annyira egymást még. Találkozgattak, de havi 1x kb. és csak 2-3 órára, ez alig 1 évig ment így. Hogy lehet ezután egyből összeházasodni és összeköltözni?! Na mindegy.. Szóval az első 2-3 hónapban még szoktam az új várost, új embereket, új sulit, új családot, kicsit fura volt, de megszoktam meg annyira nem ismertem anya férjét sem. De ahogy telik az idő, egyre kevésbé kedvelem. Amit kimondottan utálok benne, azok a dührohamai.. De tényleg minden apróság miatt pl. nem kapcsolod le a villanyt arra a 10 percre ameddig elmész zuhanyozni vagy túl gyorsan engeded le a rolót... ezeken a kis dolgokon is annyira ki tud akadni és kiabál meg csapkod, utána nem szól hozzád és te sem szólhatsz hozzá meg stb. Meg minden kis dologért felordít valami hülye "káromkodást" de az is nagyon röhejes amiket mondani tud.. de tényleg pl. leejt eg kupakot és akkor felordít valamit, mi meg tökre megijedünk hogy úristen mi történt.. Ezt leszámítva sem igazán találnék rá jó tulajdonságokat. Annyira unalmas, hogy az hihetetlen.. és nem csak én gondolom így, 15 évesen, hanem anya is. Elmegyünk kirándulni és akkor ő csak múzeumokba akar menni meg nemtudom hova.. A viccei is szörnyűek, egyáltalán nincs semmi humorérzéke. Meg előtte tényleg nem merünk semmit csinálni, mert mit fog hozzá szólni.. Anya a felesége, házasok.. miért nem meri neki megmondani hogy pl. van egy kaja amit nagyon szörnyen főz, undorító, de anya is inkább elviseli és letuszkolja a torkán, minthogy megmondja finoman, hogy nem túl jó. Oké, hogy nem akarja megbántani, de akkoris.. Meg anya nem mer megenni egy sütit előtte, mert ha azt a férje meglátja akkor mi lesz.. azt mondja majd hogy el fog hízni és neki nem szabad ilyet ennie. Meg nekem se igazából.. Nem lehet azt se megmondani ha vettünk egy ruhát, mert szerinte fölösleges. Őt nem érdekli semmi, amit anyát és engem igen, nem lehet semmi jó programba bevonni (mondjuk én nem is akarom). A nagyszüleim is nagyon utálják, emiatt anya eléggé összeveszett a szüleimmel. 1 éve alig beszélnek, pedig előtte minden nap. meg anya sokszor sírt is emiatt. A nagyszüleim szerint anya férje egy kétszínű, sunyi, hamis ember. Egyszerűen nem tudom megérteni, mit lát benne anya, miért ment hozzá.. Tényleg nem csak azért mondom ezeket, mert nem kedvelem. Próbálok reális lenni, keresek valami jó tulajdonságot, csak nem tudok. Talán hogy alapból jószívű, szóval nem akar a másiknak rosszat meg segít sokszor, de ezen kívül tényleg semmi jót nem tudok benne. Rosszat azt annál inkább.. Nem tudom elhinni, hogy anyának ez így jó. Meg a múltkor a kocsiban mikor ketten voltunk mondott egy olyat, már nem is emlékszem miért, hogy "lehet hogy majd ketten fogunk megöregedni". Ezt sem értettem. miért nem úgy képzeli el, hogy a férjével fog megöregedni, ha szereti?

Bocs ha értelmetlen zagyvaságot írtam, csak jelenleg elég mérges vagyok anya férjére mert miatta nem mehetek valahova, ahova nagyon szeretnék.. pedig anya megengedte meg mindenki, csak ő nem és akkor inkább már anya se mert hogy ő azt akarja hogy a férje is beleszólhasson és nem akarja kirekeszteni. vagy inkább nem mer szembeszállni vele.. Pedig nem az apám, ő ne mondja meg, mit csinálhatok és mit nem. Nem is ismer, de azt hiszi hogy mindent tud rólam.. Ezt is utálom amúgy benne, hogy tényleg mindig mindenbe beleszól.