A családi kapcsolatok kérdéskörben miért szaporodtak el szerintetek az olyan kérdések, amiket a kérdezők a párjukkal egy kávé mellett simán megbeszélhetnének?

Én csak a hosszúkv-t szeretem, akkor mi hosszan elmélkedjünk a gondjainkról? vagy azt szívószállal toljuk be?:)

és tényleg, aki nem szereti a kv-t? az ne beszélgessen?

a kérdező provokál:D:D

Én mondjuk nem szoktam nagyon kérdezni, csak válaszolni.

Hogy miért, amiatt a "szinvonal" miatt, amit itt is megmutatott néhány kommentelő.

A kérdések nagy része tényleg olyan, hogy ha annak tenné fel aki érintett, már meg is oldódna.

Az olyan érdektelen kérdések mögött (Béla vagy Optimuszprájm) legyen a gyerek neve az állhat, hogy a másik félnek megmutathassa a válaszokat "látod mindenki szerint szar név a béla".

A komolynak tűnő kérdéseknél ("nagyon szeretem a párom, de alkoholista és minden nap megver és most tervezzük a harmadik gyereket"), pedig csak remélem hogy ahogy visszaolvassa amit írt, máris megy csomagolni, vagy legalább a válaszokból leesik neki hogy nem normális ami körülötte történik.

A kérdező szempontjából pedig vagy csak jól esik kiírni a problémát, akkor is ha már tudja a választ csak megerősítést vár. Vagy unatkozik és vitát akar fakasztani (ezeket szeretem).

A kedvenc kérdésem meg az volt, hogy "miért nem járhatom össze a padlót miután a feleségem fölmosott", jött rá vagy 50 válasz, erre írta a kérdező hogy köszi, akkor ezt most megmutatom a férjemnek. :D