Az érzelmi kötődést hogyan lehet eltépni, ha már ésszel tudott, hogy vége?

Hülye a helyzetünk. Mert a két gyerek miatt jár csak haza.

Ő már "új????" életet kezdett. Vagy mifenét. Azt hiszem inkább hancurpajtit talált.

Amióta nem nyomaszt minket a házasság terhe, őszinte vitáink vannak, nem csak durcik. Régi-új sérelmeket tudunk átbeszélni. És miközben egy "javuló" házasságban bukott meg, és lettem újra szerelmes, most az ő hullámzó hozzáállása tesz a padlóra,mert hetekig reményt ad, utána minden régi, aztán újra. Én meg sem várni, sem csalódni nem akarok már

Bocsi szar hétvége után nincs sok életkedvem, ilyenkor ilyen vagyok:(

Nem megbeszéltük, hogy felélesztjük, spontán javult a közös életünk, én is visszamentem dolgozni, mások lettek a hétköznapok, nem csak két gyerekes gyese nőci voltam már. És valahogy elindultunk felfelé, nem volt annyi haverozás, meg ilyenek, többet beszélgettünk, újra lett házasélet is... Csak annyi volt, a bibi, hogy a haverozás az konkrétan a szeretője volt, és nem az amit mondott, mellette itthon a szép és jó.

És most, hogy kibukott a csajszi, viselkedik úgy, mint aki velem-velünk akar lenni. Kétlaki életmód

Nem dolgozik külföldön. Sokat vitáztunk az első csemete születése után pedig nagyot zuhantunk, saccper rendeződtünk, jött a kicsi, és kezdtük a hullámzást elölről. Kb torkig lettem azzal, hogy neki semmi dolga itthon sem velem törődni, sem a gyerkőcökkel, sem esetleg besegíteni. Amikor csináltam a dolgom az természetes volt, ha lecartam, akkor persze egy lusta némber voltam, mert ő dolgozik. Beszélgetések nuku, itthon csak gépezés, meg max filmet néztünk "közösen". Hiába voltam jó paszban esetleg, akkor sem. Mert persze a beszélgetéseket letudta mással. Elkezdett inni, játszani, szóval semmi jót nem szabad várni tőle.

És ebből a sok trutyiból kezdtünk kilábalni, költözött haza, kezdett megérteni, hogy mi mivel jár. Nem volt kínja, ha azt mondtam most elmegyek kicsit. És nem is vágytam már menekülni itthonról, mert hazajött hétvégére.

Újra azt az arcát mutatta itthon, amibe bele lehet újra szeretni, legyen erőm újra feltétel nélkül adni, figyelmesnek lenni. Csak sajnos hazugságra épült volna, ismét.

Szóval ezért is írtam, hogy ésszel tudom, vége, és pezsgőt kéne bontanom, és élveznem, vége vele. Viszont annak a gondolatától is sírógörcsöt kapok, hogy összefutok az utcán azzal a sráccal, akinek nem vagyok közömbös, és... sikít a vészcsengő, hogy hé házas vagy.