Kérdésemet néhány ma és pár nappal korábban feltett kérdés és az arra küldött kommentek ihlették. Tehát leszűrtem az itt olvasottakból a férfiak kötelességeit?

Akkor én biztos csodabogár vagyok, de nem várom el, hogy megkérjék a kezem, az esküvőt a hátam közepére sem kívánom, a gyerekektől javarészt rettegek, ők szeretnek engem de türelmem kevés van hozzájuk:D Vagy inkább nincs. Az esküvő és egyéb elköteleződések megrémítenek. Nem azért, szeretem a barátomat de nekem ez így tökéletes ahogy vagyunk, ennél nagyobb elköteleződés nem kell, meg amúgy is mindenhol csak a megcsalásokról hallani, és az utána való válási hercehurcáról. És nem várnám el, hogy eltartson teljes mértékben, számomra megalázó lenne ha teljesen függenék tőle. Jó, ha ő a fő kenyérkereső, de még jobb, ha nekem is van jó munkám, és nem csak rá szorulok. És nem keresem máshol a boldogságot, mert ha valakivel együtt vagyok, akkor tisztelem annyira, hogy elvárom és biztosítom és a monogámiát. 21 éves lány/nő voltam:)

Egyébként nem hiszem hogy ilyenek a nők mint amit leírsz, legalábbis az én környezetemben kevés ilyen van szerencsére:)

Kérdező, akkor ezek szerint savanyú a szőlő!

Éltesd csak a gyerektelenséget! Ma úgyis a féktelen önzés a divat. Az a lényeg, hogy neked minél több jusson, hogy fogyassz, fogyassz, fogyassz. Az, hogy te miből és kik által lettél, lényegtelen. Lényeg, hogy te élsz. Az, hogy ezt az életet tovább is add, vagy adja mindenki, az már nem fontos. Az ilyen felfogású emberek csak kivenni tudnak és akarnak a nagy közösből, de hozzátenni ahhoz semmit sem. Számotokra a gyermekektől rettegő, őket gyűlölő, nullkalóriás kosztot fogyasztó, divatmajmok az ideális partner, már amíg rájuk nem untok, aztán az eldobható áruk korában felszedtek egy másik tucatnőt, akivel kezdődik minden elölről.

Neked fogalmad sincsen, mit jelent úgy szeretni egy saját gyermeket, ahogyan senki mást nem lehet. Ha van neked, ha nincs, nem tudod. Te feltehetőleg nem ismered az érzést, milyen az, amikor valaki(k)nek te vagy a vigasz, a mentsvár, a biztonság, a szeretet, a támasz, a segítség, a minden. Te még nem csodálkozhattál rá, mekkora kovásza 2 ember őszinte és tiszta szerelmének a közöttük levő érzelemből fogant hús-vér gyermek. Te nem rendelkezel tapasztalattal arról, milyen az, mikor sokkal jobban szereted őket saját magadnál. Te nem tudod, mekkora hajtóerő és visszaigazolás, amikor megtapasztalod a sikereiket.

Az ilyen szemléletű emberek mindennél jobban szeretik saját magukat. Az ilyen emberek addig határozottak és bátrak, amíg fiatalok és erősek. Amikor aztán reszketeggé válik a kezük és a lábuk, akkor gyakorta egy eldugott otthon hátsó szobájában végzik egy másik pelenkázott és etetésre szoruló betegtársukkal, és remegve várják, hogy valaki, bárki végre rájuk nyissa az ajtót...

Nem kívánom ezt neked. De felháborít az a himnusz, amit a gyermektelen életről zengtél és zengsz ezen az oldalon.

A kordivat, az önzés vallása sem képes legyőzni a létező legősibb biológiai parancsolatot és belső késztetést: az utódnevelés nehéz, de semmivel össze nem vethetően csodálatos küldetését.

"A férfi köteles azonnal megkérni a lány kezét. A férfi köteles záros határidőn belül feleségül venni a nőt."

Kedves kérdező, lehet, hogy néhányan így gondolják, amit leírtál, de az én esetemben és az ismerőseim nagy részénél ez egyáltalán nem így van!

Saját példa: 4 éve vagyok együtt a párommal, a 2. évben már a kollégák is beledumáltak (!) mikor költözünk már össze, meg hogy néz az ki, hogy nem élünk együtt, stb. Mostanra alakult úgy, hogy össze tudunk költözni és elérkezettnek láttuk az időt, néhányan egyből: eljegyzés mikor lesz?! Már-már számon kérnek minket, miért nem az elvárásaik szerint élünk...szerencsére nem mindenki ilyen, és aki igen, azt egyből eligazítom. :) Borzasztó ez az ördögi kör, ha megvan az eljegyzés utána mikor lesz esküvő, gyerek, a gyerek milyen óviba fog járni, blabla...

Én nagyon nem sietem el a házasságot és a legtöbb lány szerintem kósza ábrándba ringatja magát tök feleslegesen a habos-babos nagy napról, holott a házasság nem arról szól, milyen virágból lesz kötve a csokor! Ráadásul, mi az , hogy "illik" x idő után megkérni valakinek a kezét?!

1-2 év alatt nem tudod kiismerni úgy a másikat, hogy egy életre hozzá kösd magad! Én egyszer megyek férjhez életemben, de akkor végleg mondok igent, ilyenekkel nem játszom, a válás nem opció...

"A férfi köteles gyermeket nemzeni a feleségének."

Hát azért ez sok mindentől függ, pl. sok vegyes házasság van, mindkét félnek előző viszonyból van gyereke, sokan nem akarnak ezután, főleg anyagi megfontolásból. Én mondjuk szeretnék gyereket, de csak házasság után pár évvel, mondjuk 35 évesen és igen, örülnék, ha a férjemtől lenne. Nem gondolom, hogy ez a férjemnek kötelessége lenne, szerintem egy egészséges kapcsolat eljut arra a szintre, hogy mindkét fél igényelje a gyerekzajt. De, ha nem akarnak, az sem gáz, minden kapcsolat más, az a lényeg, hogy egy dolgot akarjanak mindketten.

"A férfi köteles eltartani őket."

Azért ezt én árnyalnám. Ha az átlagot vesszük, egy férfi jóval többet keres, mint egy nő, akkor is, ha azonos beosztásban vannak. Ebből kiindulva egy férfi általában jobban keres, mint egy nő. Egy férfi könnyebben el tud helyezkedni, mivel nő nem nagyon alkalmas fizikai munkára, egy nőnek 25 felett minden családi állapot hátrány a szingliségen kívül a munkaerő-piacon: ha menyasszony vagy: nem koncentrálsz a munkára, mindjárt férjhez mész, gyereket szülsz, majd fizethetik a járulékaidat a "semmire". Gyes után ugye nem rúghatnak ki, ezért olyan lehetetlen helyzetet teremtenek, hogy inkább magától menjen el szerencsétlen kisgyermekes anyuka, akit persze sehová sem vesznek fel, mert a kicsi mindig beteg, stb. Ez évekig is elhúzódhat, és addig nem árt, ha a férfinek állandó munkahelye van. Egyébként kissé értetlen vagyok az idézett mondatod kapcsán, mert ha egy férfi gyereket csinál egy nőnek, nem érzi kötelességének gondoskodni a gyerekről?! Természetesen, ha egy nő keres jobban, mint egy férfi, a pasi is otthon maradhat gyesen, de szerintem erre alkalmatlanabb a hímnem, ismerős párnál is így volt és a pasi depressziós lett, nem tudta elviselni, hogy egy bőgőmasina irányítja az életét és nehéz társasági életet szervezni.

<<De egyébként meg húzzon el valamerre, mert akadályozza hogy az ifjú feleség nyugodtan "KERESHESSE A BOLDOGSÁGÁT">>

Ezt a mondatot, bevallom, nem értem. Gondolom, itt arról lehet szó, hogy egy nő valósítsa meg önmagát. Én megvalósítom, de nem hiszem, hogy ehhez el kellene zavarni a párom. :) Az a pali, aki akadályozná ezt, nem lenne már a palim. Az a TE hibád (mindegy, hogy ffi vagy, vagy nő), hogy megalkudsz a magánytól való félelem miatt, vagy megszokásból együtt maradsz valakivel, aki egyébként leszarja az ambícióidat, és maga alá akar rendelni.