Egy közel 50 éves férfi, aki egyébként nem csajozós, ha váratlanul szerelmes lesz, mit tesz?

5 Ekkor már inkább eloldja a kapcsolatokat

Nem ebben a korban (40-50) rendezi az ember a kapcsolatit, helyére rakja az elfuserált dolgokat, kijavítja az elrontott kapcsolatokat, a "haragszomrádokat" bocsánatotkérnek tőle-megbocsájt, szóval rendezi a környezetét.

Szerintem ez több tényezőtől is függ.

Elsősorban a férfi személyiségétől, mennyire racionálisan vagy érzelmi alapon éli az életét és nyilván ezek alapján dönt. Ezen kívül nem mindegy, hogy a vagyonmegosztás után mennyi marad, hisz keveseknek van kedve mindent a nulláról kezdeni. Könnyebb dolga van annak, akinek marad is csak kevesebb. És nem elhanyagolható az sem, hogy milyen a házassága. Teljesen kihűlt, egymás mellett élők, vagy van még szeretet amiből tud építkezni a kapcsolat és fejlődni.

Szerintem egy alapvetően nem csajozós férfi nehezebben nyitja meg azt a bizonyos ajtót, biztosan valami nagyon hiányzik az életéből.

Kutyaharapast szorivel! Legyen egy udvarlod! Ha nincs, krealj egyet...

-Kapjal viragot

-Menjel moziba

-Kapjal SMS-t

-stb...

Kedves kérdező!

Mi lett veled?

Megváltottad a világot, vagy maradt minden a régi?

Nos, 50 felett a lángoló szerelem már nem minden.

Ilyenkor már van emberismeret, tapasztalat, és ugye komolyabb egzisztencia.

Akinek nem működik a házassága, a gyerekek pedig már nagyobbak, az bizony elgondolkodik a kilépésen, persze akkor, ha egzisztenciálisan megengedheti ezt magának.

A másik rész viszont: ebben a korban már nehezebb a változtatás, több a rigolya, a megszokás, az újtól való félelem, és senki sem akarja otthagyni a családi házat azért, hogy újra kezdjen mindent egy 35 éves nővel, egy 2 szobás lakásban.

Ha a partner fiatal, és még gyereket is akar, ebben sem biztos, hogy együtt tud vele gondolkodni, egy 50 feletti partner. Mert ő ezen már túl van, más életszakaszban vannak.

Hasonlón mentem keresztül fiatal nőként.

Az érzéseim, az elkötelezettségem megkérdőjelezhetetlen volt, de végül sajnos a vagyon, és a társadalmi státusz volt fontosabb.

Amikor már egyetemisták voltak a gyerekek, (az övé) reméltem, hogy lépni fog, de akkor már főleg az élvezett előnyt, hogy megteremtsen nekik is mindent.

Rájöttem: el kell fogadnom, hogy neki más a fontos.

Azzal vigasztalom magam, hogy "beware of what you want."

Vagyis: óvakodj attól, amire vágysz.

Biztos van benne igazság.....