Ha így haladok tényleg elveszítem?

4 éve vagyunk együtt a férjemmel, fél éve házasok, igazából teljesen jól működik minden, csak...

Nem vagyok teljesen elfogadó magammal szemben, nagyon nehezem dolgozom fel ha valaki szeret, ez a gyerekkoromból és az előző kapcsolataimból maradt rémes berögződés. A szüleimnek nem voltam sose jó, az exek ütöttek-vágtak, megcsaltak, stb...

A férjem totálisan nem ilyen és igazából nem is volt gond eddig, bár nehezen indultunk, de annál szebb lett a történet.

Viszont egy pár hónapja a férjem munkahelyet váltott, ami anyagilag jobb is persze, csak én idegileg megyek rá. A kedves kis kollegináitól a falra mászok.

Az éjszaka közepén (tényleg este 11-12-kor) még írogatnak neki, hogy mi lesz a holnapi munka, mikor kezdenek és ilyen átlátszó idiótaságok (a férjem a műszak vezető)... Persze a férjem munkára leredukálva válaszol, néha. Sokszor csak megnézi, hogy ki az de nem is ír vissza. Bár ezt már Ő is elmondta nekem, hogy érzi meg látja hogy hogy közelednek hozzá és nem is viszonozza, sőt ezért nagyon sokszor szabadnapján együtt bemegyünk a munkahelyére (az Ő ötlete volt, hogy hátha így befejezik a csajok, de nem). Bár nem is tudom hogy hogy kéne erre reagálnom, soha nem voltam féltékeny, de ezt most nehéz feldolgozni. Tudom, hogy kitűnik a nagy átlagból a férjem és mindenkivel kedves, aranyos is, de ezen a munkahelyen ez nagyon kijön és egyre nehezebben viselem. Én soha nem is voltam a nagy szépség meg női mintakép vagy mi...

Szerintetek, hogy lehetne ezt feldolgozni? Egyszerűen félek, hogy Ő is végül olyan lesz mint akiket a tapasztalataimból ismerek. Valakivel volt már valami hasonló? Tényleg félek attól, hogy minden "túl" jó és szép vele...