Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi a helyes út ilyen helyzetben? Beleszóljak, ne szóljak bele?
Volt egy barátom (barát-barát), aki az utóbbi időben szerintem megkattant. Sokszor apró dolgokon felhúzta magát, veszekedéseket provokált, minősíthetetlen hangnemben beszélt velem.
Pl. egyik konfliktus azért volt, mert a túlzottan barátságos kutyáját (merő kutyanyál volt már a hátam, hajam is) lábbal arrébb toltam, erre kiakadt, hogy én rugdosom (???) a kutyát és különben is megalázó a kutyának (!!!), hogy nem kézzel, hanem lábbal nyúlok hozzá.
Egyúttal az életszemlélete 180 fokos fordulatot vett. Eddig nyitott, befogadó személyiség volt most hirtelen homofób, antiszemita, mindenféle embercsoportot gyűlölő ember lett. Ez már nagyon nem fél bele az én világnézetembe, így mindezek után megszakítottam vele a kapcsolatot.
A férjem csendesebb típus, vele valamiért nem rúgta össze a port.
Az utolsó nagy veszekedés után úgy gondoltam, hogy a férjem is hasonlóan gondolkozik, de kiderült, hogy ő még találkozik/találkozna vele.
Elmondtam, hogy nekem ez kellemetlen így, mert olyan, mintha hallgatólagosan egyetértene vele és az velem szemben megfogalmazott véleményével.
Továbbra is találkoznak néha. Bizonyos mértékig érdekből csinálja a férjem, sokszor megjavít neki dolgokat, illetve segít számítástechnikai dolgokban.
Egyrészt a fenti okok miatt zavar, hogy barátkoznak, valahol árulásnak érzem, másrészt nem vagyok biztos benne, hogy jogom van-e ebbe beleszólni, hiszen felnőtt ember.
Indulatok nélkül elmondtam neki ezeket, mondta, hogy ha nagyon zavar, akkor megszakítja vele a kapcsolatot - de emelett ugye ott van az, hogy nem hiszek a korlátozásban. Ha nem találkozik vele, tegye meggyőződésből, ne azért mert én kérem/utasítom rá.
Miért kéne beleszólni? A férjed és te nem egy identitás vagytok, hanem két különböző ember. Különböző barátokkal, különbüző ízléssel, különböző jellemmel. Mindenkinek joga van azzal barátkozni akivel akar. Ez meg ilyen tipikus női erőltetett probléma, hogy "megkérem valamire, de nem jó ám ha teljesíti, és azon is felháborodok, nem elég jó, neki is úgy kell éreznie pontosan ahogy nekem"
Amúgy meg én a helyedben inkább arra gondoltam volna, hogy a barátod szó szerint beteg (depressziós stb) és először megpróbáltam volna segíteni hátha rájön.
Régen kezelték mániás depresszióval, de az agressziójával nem tudok mit kezdeni és kevés lennék én ahhoz, hogy segíteni tudjak, főleg, ha ő nem akarja.
Sajnos az életvitele is lefelé gyűrűző, jó szaktudása van, százezreket kereshetne, mégis alig fizető munkákat vállal, túlköltekezi magát. Az első konfliktus valahol akkor indult - eleinte nem is értettem - amikor kaptam egy jól fizető állást.
Az tűnt fel, hogy nem érdeklődik, hgoy mi újság az új munkahelyen, miközben mindenki más ezt tette.
Mint írtam, nem szeretném befolyásolni a férjemet. A rossz érzés megvan bennem, hiszen erősíti a "barátban", hogy neki van igaza.
Ez a kettősség pedig zavar.
Intrepid: igazad van alapvetően.
Amin nehezen teszem túl magam, az nem a személyem ellen irányult támadás, hanem az az új életszemlélet, ami rettentően távol áll a férjemtől és tőlem is.
Ő valahogy le tudja ezt választani az emberről, nekem nem megy.
Persze, egyértelmű, hogy felnőtt embert nem lehet és nem szabad tiltani (soha nem is éltem ezzel a módszerrel, én magam is ellenzem). Az rendben van, hogy ne utasítsa el, de keresi is a társaságát - ezzel mintha egyetértést jelezne.
" hanem az az új életszemlélet, ami rettentően távol áll a férjemtől és tőlem is.
Ő valahogy le tudja ezt választani az emberről, nekem nem megy. "
Lehet, inkább neked volna hasznosabb tanulni a férjedtől.
Rengeteg olyan emberrel vagyunk kapcsolatban, akit nem tudunk 100%-ben elfogadni, van akit 10-ben sem.
De hát van egy ember, meg vannak skatulyák, ahova belerakhatod a nézeteit, szerintem az ember (főleg, ha valamikori barát) fontosabb.
Zsidó származású vagyok. A helyemben te mosolyogva hallgatnád a "megint össze kéne szedni a zsidókat gázkamrába" jellegű mondatokat akármilyen egykori baráttól is?
Lehet, hogy én vagyok maradi, de nehezen tudok ehhez jó képet vágni, miután ő is tudja rólam és gyakorlatilag a halálomat kívánja. Ez tényleg olyan dolog, amit tolerálnom kellene?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!